Ismét Mexikó

Szóval Chetumali határ. Már elég morcos vagyok, mert ha rögtön kifogok egy gyors buszt Cancunig, akkor is csak 9-re érek oda, és en még akartam találkozni Octavioval ma...Nem hiszem el, hogy két órát tudtunk késni! Na, mindegy gondolom, talan sikerul. Aztán közli az határos nő, hogy fizetnem kell megint belépési díjat, hiába van meghosszabítva az ittartózkodásom júliusig. Tök ideges leszek, hiszen, mikor becsekkoltam anno Mexicovarosban a quitoi gépre, dirrekt megkérdeztem az immigrationt...Nem akartam odaadni a fehér kártyám, mert még sokaig érvényes. Azt monda akkor az ember, hogy nincs mese, azt oda kell adnom, de ugyis van a lepecsételt lapom, hogy meg van hosszabítva az ittartózkodásom júliusig, majd ha belépek Chetumalnal, kapok feher kártyát fizetés nélkül. Erre a nő itt csak röhög rajtam, azt mondja, ezt a lapot ki is dobhatom, csak a fehér kártya lenne jó, de ha repcsin hagyom el az országot, azt semmiképp nem tarthatom meg, ezért vették el a reptéren...Mire ezt a spanyolommal megértem..., és körömszakadtáig próbálom kicsikarni az ingyen kártyát, de nem megy...Aztán a nő már csak atz mondja, adok magának egy fizetős kártyát, ha gondolja ne fizesse be, de akkor nagy gondja lesz, amikor elhagyja az országot. Megint 25USD, hihetetlen,januárban kifizettem kétszer, s nem akarom befizetni semmi áron! (ha valaki repcsivel lép be, akkor a jegybe az a díj benne van, de ha földön, akkor kap egy fehér kártyát egy banki slippel, és szinte bármely bankban be lehet fizetni, ahol le is pecsételik az egészet). Szóval tiszta dili leszek, szerintem a fáradság is teszi. Reggel 5 óta úton vagyunk és f3van. Nagy nehezen megérkezünk, én rohanok a a terminálba, az ADO pulthoz, reménykedve, hog a f4-es 1st class ADO-t elérem (mert az a leggyorsabb), ami jó esetben már 5-6 óra alatt ott van. Mondom a f4re kérek jegyet. Néz rám furán a nő, mondja a következő f5kor megy. Nézem az órám, 3 óra, a táblán nagy betűkkel kint van, hogy f4. Nem értem, mondom neki, nem, ki van írva, én a f4-essel akarok menni. Néz rám, és közli, az már elment. Tényleg nem értem végképp mi baja, én vagyok hülye, vagy mi? Aztán egyszercsak elmosolyodik, és mondja, ja, maga Belize-ből jött és belizei időben gondolkozik, náluk (és Közép amerikában) nincs nyári időszámítás, igy ilyenkor 1 ora az eltérés...(Hát igen, decemberben még nemkelett órátállítnom).Na, puff, kiderul, hiába minden igyekezet, a hulye időeltolódás miatt még egy órával később van. Így f11 körül érek csak Cancúnba... Elgyaloglok az éjszaka is kibírhatatlan hőségben a szokásos hosltelembe, csupa vízesen érkezem a dög nehéz hátiszákkal, amikor közlik, hogy nincs ágy...Na, kész vagyok. Otthagyhatom a hátizsákot, és elindulok valami elfogadható dorm szobát keresni Cancunban, éjszaka, megfelelő áron. Szép kilátások! Rengeteg rosszabbnál rosszabb helyet megnézek, dől rólam a víz, hulla vagyok (de még mindig nem fizetnék pl. 40USD-t), majd az elsőtől tök messze találok egy jéghidegre kondizott, nagy dormszobat, ahol csak egy ember alszik és 10USD reggelivel (Cancunban ez remek ár). 15 perc allatt vissza a cuccomért, újabb 15 perc immár hátizsákkal elöl-hátul, és hajnali egyre a szobábab is vagyok, ahol hirtelem majdnem megfagyok csurom vizes hajammal és testemmel (szabályosan csavarni lehet a pólóbmól a vizet). Mackóba és hosszúujjúba kell öltöznöm zuhanyzás után úgy fázom a takarók alattt is. De remekül alszom és nagyon régen dideregtem már:-)! Reggel 9 körül megint arra ébredek, hogy majd megsülök a takarók alatt a hosszú ruhákban. Félálomban nem is értem mi történt, hiszen eddig fagyhalál volt...Kiderül, hogy reggel (talán 8-kor) kikapcsolják a légkondit,az csak éjszakára van...Huh, komolyan kiboruk, azt hiszem ekkor jött el a pillanat, amikor teljesen elfáradtam. Ennek a hostel-hotlenek van privát szobaja egy személyre csak 30USD(nagyon olcsonak számít itt, és úgy érzem megérdemlem...), es egész klassz szoba csendes, egyedileg szabályozható legkondival, tiszta is, es van szekrény. Nem bírok ellenállni a kísértésnek, lakatok csörrenek a dormszoba szekrényein, hátizsák ki, és végre pár napig szerteszét rakahtom a cuccaim, nem kell mindent bezárni, tiszta lesz az ágy, saját fürdőm lesz! Yuhééé Aztán délre elbuszozok a Zona Hotleera-ba, (döbbenten tpasztalom, hogy miylen drága lett a heléyi buszjegy. Még 2003-ban csak 2 peso volt, most meg 8!!!El is gondolkozom, azóta nem is ültem itt a buszon?) a Best Western Clipper Club medencéjéhez, ahol Octavio egy gyönyörű mexicói lánykát készít fel az első merülésére. Aztán fantsztikus merülések következnek, szirti és dajkacápák melett úszunk, teknőst és barracudákat látunk, stb, stb. stb....És még Octavio is észreveszi, hogy az imitt-amott búvárkodás során nagyon sokat fejlődtem...Meglesz az a haladó vizsga! :-) Végre pár nap múlva cenote-ba is merülhetek, a beszakadt mészkőüregek, amiről híres a Yucatan-félsziget. Érdekes módja a cseppkőnézésbek, egy elmerült barlanszerűségben. Klassz volt ez is! Sajna ezzel el is telik az idő, pedig úgy érzem kissé fáradt vagyok és legszívesebben csak úgy feküdnék a tengerparton pár napot (amit még soha nem bírtam fél-egy napnál tovább, így ki tudja mi lenne itt is belőle, de úgy vágyom rá...), de nem lehet, meg Mexikóvárosban is búcsúzkodni kell, a cuccaim Tepejiben....Így péntek 13-ra esik a repülés, a repjeygvásárlást nagy nyugalommal az utolsó pillanatra hagyom,. mondván péntek 13-án senki nem repül, így az Aviacsa a neten le fogja árazni utolsó nap a megmaradt jeyegeket, ahogy szokta. Na, itt jön a csavar. Nemhogy nem árazta le, de megteltek a járatok,ami meg nem, az extra drága lett, és nem csak az Aviacsánál. Alig hiszek a szememnek, ki repülhet rajtam kívül péntek 13-án? :-) Én ennyit nem fizetek, de kb ennyiért nem is buszozok 26 órát, így reggel korán, az "utolsó sushi vacsora" és kb 4 óra alvás után (-mit neekd napokig pihenés! :-)) kihurcolom az összes cuccom a reptérre és bízom a csodábam. Hát, már egészen úgy tűnik, hogy csodák pedig nincsenek...Mexicanan nincs hely, Aviacsan semmi, Tolucaba menő járatra sem semmi, már éppen feltesznek egy méregdrága Mexicnana várólistára, ami kinyit egy soha nem látott légitársaság ablaka, Aladia. Na, nézzük. Van hely és jó áron!!! Azonnal veszem is, és 1,5 óra múlva indul is! Kiderül még csak kb 1 éves mexicoi legitársaság, ezért nem ismert. És egyedül ülök az egész sorban (!), kitesznek magukért ellátásban, hiába, csak köszöngethetek bőszen a sorsnak....Aztán megérkezek Mexicóvarosba, Verácska kicsit elkésik, és vonszolhatom a zsákot ismét Mexico tömegközlekedésésn át, szerencsére egy kis segítséggel...Majd búcsúzkodás és közvacsora itt, piacos buli, ismerkedés Lenke új pasijával imitt meg Veráéval amott, hisz 3 hónap allatt nemcsak a Dunán folyt le sok víz...Aztán bumli Tepejibe, tanárok, suli, diákok, ez az utolsó hét a suliból. Majd vicces út Tepeji es a reptér között, rengeteg túlsúlyos csomag áterőletetése az exra csomagokkal együtt. És az immigration. Ugye, egyszerűen nem tudtam magam rávenni a 25USd kifizetésére...Így nem engednek fel a gépre, amíg nem szerzem meg az erre jogosíto pecsétet az immigration officer-től (aki a reptérre van telepítve). Mondom neki, a nagy pakolásban sajna elkeveredett a fehér kártyám, de szerencsére megvan a papírom, amivel igazolni tudom, hogy még januárban meghosszabtottam. Közben imádkozom, nehogy belelapozzon az útlevelembe, mert rögtön meglátja a viszonylag friss (január utáni) colombiai, ecuadori, stb...pecséteket, és azt mondja fizessek valamennyi büntetést is rendes díjon felül. De nem, megnézi a papírt, lepecsételi, és gondosan elteszi magának, majd lepecsételi a beszállókártyám és nagyon jó utat kíván! Én is remélem, hogy jó út lesz, aminek a végén kb. 24 óra múlva, elindulástól számítva 1 évvel később, leszállok Feriheygen, ahol a nővérem vár majd rám...

Újra Guatemala, Flores

Milyen fura volt, hogy ismét Guatemalában voltam. Olyan szeretetet éreztem az ország felé, ami engem is meglepett. Szóval Copánból irány a határ, ott buszváltás, majd újabb buszváltás, és végre a végcél, Floresig haladó buszon ülök. Jó vacak busz, nem lehet kinyitni az ablakokat (ilyet meg itt nem láttma(, de lékondi nincs. Klassz lesz ez a kb 5 óra! egy nagyon kedves Guatemalai mellett ülök, aki tulajdon képpen Belizebe igyekszik, mert a fia ott és egy szigeten, a belizei feleségével. Ő is Floresben fog aludni és a másnap hajnali busszal megy tovább, amivel én is. Ő egy olyan bsuzt tud, amit énnem, az El Dorado-nak is van busza, mint kiderül, és az is egészen Mexico, Chetumalig megy. Egész jól elbeszélgetek a fickóval, kellemes számomra jól érthető spanyolllal beszél. Van mobilja is, csösög is néha, ez, és az útja is azt jelzi, hogy itteni viszonylatban elég jómódú, és felettébb értelmesnek is tűnik...Egészen addig nincs is okom ezt megkérdőjelezni, amíg előhozkodik azzal a kérdéssel, hogy hol is van Magyarosrszág, Észak-Amerikában vayg Európában? Ezzel nem az a baj, hogy nem tudja, mert honan tudná, de hogy azt nem tudja, hogy Eszak Amerikában az USA, Kanada, és elvileg Mexicón (mert területileg ténylegesen oda sorolandó) kívül más nincs...Hiába, bár a nicaraguában megismert franciák és francia kanadaiak után azt hiszem ő felmentést kap minden alól! Szóval Flores...Próbálja nekem ajánlani a szállást, ahol ő szokott aludni, mondván olcso és tiszta, de egészen meglepődik, amikor mondom, hogy ahol én alszom az 25Q, azaz kb 3,5USD...Szóval beülök a tuk-tuk-ba és ismerősként haladok a Los Amigos hostel felé, mit öbb, mivel utcanevet nem tudok, és irányítom a tuk-tuk sofőrt. Sajnos nincs egy árva szabad ágyuk sem megint, igy újra a Doña Goya-ban kötök ki, ahol meglepetésemre eleég sokan vannak, nem úgy mint december-januárban. Egy amcsi lánnyal átmegyünk este a Los Amigosba enni, akiks e par hónap alatt komplett vegetárianus konyhára álltak át. Ennek nem örülök, de annak, hogy az idősebb angol fazon még mindig ott van, annak igen. Jerome, aholland azonban szabin, de ismét jól érzem maagam itt. Talán egyszer lesz szabad ágyuk is nekem! Kérdi is az angol, hogy miert nem foglaltam, mondom neki, a honlapon nagy betűkkel kint van, nincs foglalás. Mindja, de ha már voltam itt, akkor igen...:-) Azán mégis a San juan buszára veszek jegyet, mert korábban indul az El Doradonál, árban ugyan egyezik, de engednek alkudni kb 3USD-t! :-)) Szóval reggel 5-kor már gringójáraton ülök, helyi buszokkal kétes, hogy egy nap alatt ott lennék, és szerintem drágábban...Nem ül melettem senki, így szépen lefekszem, de hajnali ötkot a sofőr bomböltetni kezdi a latino ritmusokat. Ez nem lehet igaz! Szerencsére fel órán belül valamiért belefárad, ezután már csak a hepehupas úttalan utak nehezítik meg a nyugodt szundukálást. Na, meg ahatár. Rettenetes a Guatemala_Belize határ! Kilépési díj 3USd, gyalog kel átcipelnünk minden cuccot (fel óra megy el vele, hogy a sofőr mindent leszed a csomagtérről, majd utána vissza), sorbanállás, és ugyan korán van, de mar iszonyú a párás hőség. Majd szundi Belize City-is. Na, itt már jelentős késésben vagyuk, és nekem időben kellene Cancunban lennem....Pedig 10x megkérdeztem, és megígértek. Igen, és a kis naiv, ennyi itteni idő után...Szóval itt van időm kiszaladni és venni még néhány klassz karibi reggae CD-t! Majd időtlen ideig zötykölődünk a borzalmas belizei uitakon a mexicói határig...Ottmegint hátizsákok le, gyaolglás, stb...De olyan érdekes, a mexicói határon úgy érzem magam, mint aki hazaért....Úgy látszik csatlakozott New Yorkhoz..

Copán-Honduras

Szóval La Ceibától eljutottam Copánba. Nem túl magasan fekszik, de végre sok idő óta nem volt olyan fullasztó hőség. Már jól indult. Copán nagyon szép kis kovecskés utcás, virágos, kis hegyekkel körbevett városka, bár a nyomába sem léphet pl. Cusconak, Antiguának vagy San Cristóbal De las Casasnak. De nagyon szép, jó sok turistával. Ehhez jó éttermekkel és szállásválasztékkel. Én egy hostelt választok, mert társaságot szeretnék. Nagyon tiszta, kénylemes a szállás, de megint kb 15 emberre jut egy fürdő (wc-vel), ez kissé lehangoló. Meg is ismerkedek egy nagyon kedves holland lánnyal, és elhatározzuk, hogy másnap korán, nyitásra megyünk a romokhoz. A copáni maja romváros a hieroglifáiról nevezetes. Itt van a híres hieroglifa lépcsősor, ami a leghosszabb fennmaradt maja írást "viseli" a piramisra felvezető 63lépcső elülső felületén. Ezen kívül rengeteg maja írással kifaragott uralkodó formáló oszlop van, de összeségében azt kell mondjam ,nem nagy szám, persz mondom ezt sok maja romváros megtekintése után. Meglepően drága is a belépő, és a két feltárt alagútba külön kell fizetni. Ugye, mint minden "rendes" maja vallási központban, egy korszakot úgy zártak, hogy piaramisaikat újabbal "borították be" . Aza a meglévőkre építették az újakat, eltmetve azokat, és azok minden tökéletesre formált szobrát (stukkóját), festett felületét. Olyan két alagút van nyitva, amit a régészek fúrtak a felfedezés miatt, felháborítóan drágan. Mi az őrt lefizetve azért bewjutottunk, de az el miradori alaguthoz képest sajnos ez nem sokat nyújtott, bár itt is döbbenetes felismerés, hogy mit fednek ezek a kőmonstrumok, es micsoda sima, színes, kidolgozott felülete volt eredetileg minden maja építménynek,. Ennek ellenére sikerület elsőként érkeznünk és fél órán belbül pusztán egy pár lépett még be, így magunknak tudhatunk a teljes rmvárost, ami nagyszerű élméyn, segíti a misztikus képzelgést! :-). És a rengeteg, szédületesen színes, rikácsoló arapapagáj tovább növelte elégedettségem! Sajnos a holland lánynak hasmenése lett és nagyon rosszul lett gyomorgörcsökkel küzdve, így ő ez utan visszament a szállásra. Érdekes, hog ypont itt lett rosszul, pedig Guatemalában van (onnan ruccant át hétvégére) már 2 hónapja, egy alapítvány segít neki a "kutatásához". a maja bábabasszonyokat tanulmányozza Chichicastenango környékén. Merhogy szülésznő lesz, ha neagy lesz, és szerinte olyan döbbenetes tudás birtokában vannak, amit nagyon nehéz megtudni tőlük. Így velük él, beférkőzik és tanul... Szóval egydül meygek a múzerumba, ami szinten drága, de már vágyom egy kis múzeumra, és nem nagy, de én megsem csalódok, másfél órába is telik mire mindent elolvasgatok, mert érdekel az utolsó betű is! Aztán elgyaloglok a romváros masik részéhez, itt teljesen egyedül vagyok az egész helyen, és az őserdőben gyloglok piramistól piramisig. Nem túl érdekes, de kalssz séta. Majd vissza a hostelbe. Rohanok mert jön az eső, és kiteregettem amosott ruháim, mert reggel még mostam is indulás előtt! Találkozom aholland lánnyal, már kicsit jobban van, így felgyloglunk a hegyre egy klassz kis interaktív múzeumba, ahol kirakhatjuk a születési dátumunkat maja év, hó nevekkel, megtudhatunk vicces és érdekes dolgokat, pl hogy egy fogból hgy lehet megállapítani, hogy hol élt az adott maja uralkodó, stb...Majd vacsi, a szálláson klassz beszélgetés svájci és egyéb hátizsákosokkal és másnap hajnalban indulás tovább Guatemala felé...

Bay Islands, Honduras

Itthonról írom már ezeket a sorokat, de ideje, hogy lezárjam ezt az utat itt is, ami lehet, hogy segít a lelekemnek felkészülni a következőre!? :-)) Mert csak akkol léphetünk tovább, ha tényleg továbbléptünk :-), és ahhoz be kell fejezni... Valahogy nem tudtam az út hátralévő részében írásra venni magam, annyira fel is gyorsultak az események, meg talán már a hazatéréshez társuló gondolatok is erőt vettek rajtam, lehet, hogy tudat alatt ezzel akartam jelezni, hogy nem, még nincs is vége...de most már helyreállt a lelki béke, így lássuk! :-) Szóval a vízesés után La Ceiba-ig meg sem álltam, ami party városnak hírlik a Lonely Planetben, de fogalmam sincs hol lehetnek a party-k (lehet, hogy csak csendes városrészben választottam hostelt...). Szóval nyugodt, barátságos, biztonságos kisváros képét keltette bennem, magam is meghökkentem, amikor a rendőr, akivel szóba elegyedtem elmesélte, hogy bizony rengeteg emert rabolnak ki itt i, késsel, pisztollyal... A szálláson is csak 4 másik hátizsákos volt, ketten épp Utiláról jöttewk vissza, és teljesen ki voltak akadva, hogy micsoda egy feltúrt, meleg, párás sziget volt, és nem lehet ott mit csinálni, és bánják, hogy nem Roatánra menetek. Aztán kiderült, hogy ők nem búvárkodnak...Meg az is, hogy egy nagyobb vihar miatt még ott is ragadtak plusz két napra mert nem jártak hajók. Ez egyébként gyakori itt. Még anno Guatemalában is talakoztam egy sráccal (Puerto Barrios-Livingston hajón), aki egy teljes hétre ragadt a szigeten, ráadásul januárban, amikor nem is sok a vihar - elvileg...). Na, itt egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy kell-e ez nekem, főleg, hogy a hajóárak is vészesnek hangzottak, de aztán másnap reggel már harmadmagammal a kikötö felé tartottunk. A Galaxy Wave nevű gyönyörű nagy katamarán Roatánra ment, a kisebb, ütött-kopott hajó pedig Utilara. itt megint gondolkodóba estem, de aztán Utila melett maradtam. Ha újra mennék, bizony a Galaxy Wave-re szállnék fel! :-) Utilán a döbbenet erejével hatott rám a több tucat búvárcég hiénaszerű rávetődése a kiszálló utasokra. Na, azert kezdetleges eszközökkel. :-) Ez egy kis, valóban ocsmány sziget. Lehet, hogy azért éreztem így, mert valami csatornázási vagy milyen projeck folyt, az amúgy is szűk, fehér homokos (néhol betonos) főúút, és egyben egyetlen út, teljes hosszában fel volt túrva, néhol az árok épphogy betömve, hangos gépekkel dolgoztak rajta, amotorok és golfkocsik irtózatos hangerővel zötykölődve nyomultak rajta. Olyan rárás hőség volt, hogy alig lehetett kibírni. Es dugig van a vízre ráépült faházakkal, sehol egy sétára alkalmas partszakasz. Rögtön megértettem, hogy a nem búvár pár min akadt ki. A végén letettem a voksom egy búvárcég melett, akik a búvárkodás mellé ingyen dormszobat, vagy 2USD-ért privát fürdős szobát adtak. A meleg, stb. miatt a privát szobát választom, de alégkondi nélkülit, mert az talán 7 vagy 10 USd lett volna. Na, kik vannak a melettem lévő szobában? A vicces, de bosszantó izraei csapat, akik Costa Ricában is a melettem lévő szobában voltak. Kicsi a világ! Szóval, már aznap este éjszakai merülésre indulok, amihez egy tesztet is kitöltök, és el is határozom, hogy előkészülök a haladó búvárvizsgához, amit majd reményeim szerint Octavioval befejezek Cancunban. Az éjszakai merülés számomra pánikkal teli volt. De láttam polipot, döbbenet, ahogy a polip úszik a vízben, ahogy mozognak a csápok és a kamuflázs! Egyszerűen félelmetes! Ahogy megláttam a polipot kiúszni a korallok mögül, bordós színben pompázott, és ahogy követtem a lámpám ezüst fényével, gyorsan, de követhetően fehérré változott. Először csak 1-2 csápja, majd az egész teste. Hihetetlen, ezért akartam mindig éjszakai merülésre menni, hogy ezt lássam! Láttunk sok rákot, es azok a kis világító "bálnaeledelek"! Szemmel látható, kis, kukacszerű planktonok, amik a viz erőteljes mozgására csodásan világítanak. Lumineszencia - hihetetlen! Kiderül, hogy ezt láttam a hajón is ejszaka a Kolumbia-Panama vonalon. Hát, sokakkal ellentétben, és eme csodák ellenére, azt hiszem maradok akésőbbiekben a nappali merülésnél. Egész ejjel két ventilátor bömböl a szobában, kiszárad tőle e szemem, de ha nem megy úszok az izzadságban. Másnap olyan meleg van, hogy szabályosan rosszul vagy, és a házak között, de aparnál sem mozdul a levegő. Rájövök, hogy van egy régi légkondi a szobámban, de nem megy. Nem tudom megpróbálni, de sejtem, hog a konektor van kikötve, hogy nehogy használják a vendégek (mert régi és sokat fogyaszt, a légkondis szoba drágább) Lemegyek a lagúnánál lévő hajóhoz (ahol ugyan mozog egy kicsit a levegő, de annyi "sandfly", amini csípő moszkítóféle) van, hogy nem lehet megmaradni...), amihez a konyhából ki van vezetve egy hosszabbító a sűrített levegőhöz. Sehol senki, kisebb bűvészmitatvánnyal a mólótól visszahúzom a hosszabítót, át a magas konyhablakon, kihúzom és haladok a szobám felé...És mi van, Hát jéghideg levegő tódul a régi legkondiból a meszebbi konektorból nyert árammal. Ez csodás! Na, mondom, ha ezt sikerülne megoldani maradnék a teljes haladó vizsgára. De nem merem csak így kölcsönvenni a hosszabítót...Visszateszem, az egyik izraeli furán néz mit bűvészkedek a kb 10m-es ipari hosszabítóval. Aztán elmegyek a kis boltokba. Ott szörnyű spanyolommal elmagyarázom, hogy olyan "kötelet" szeretnék, amivel áramot jutattok meszebbre. Kisebb zavar után elémtesznek egy helyes kis hosszabítót. Na, ez az,gondolom 3USD-t megér a hideg. Csurom vizesen a déli hőségben visszmegyek, és kjön a sokk. Elfeledkeztem róla, hogy légkondihoz hármas (amcsi rendszer) ipari dugó kell, és a hajós hosszabító ilyen volt...Szóval kidobott pénz volt a 3USd, pedig icsida jó terv volt. Legalább az egyik ventilátort jobb pozícióba állíthatom...Igy el is határozom, hogy én már csak egy napot bírok itt már ki, mert napi 4 merülés drága, egyébkent meg tényleg nincs miot tenni. Szóval aznap megtanulom az éjszakai és navigációs merülésre is az anyagot, és másnap vígan lubickolok -30m-en egy tojás sárgájával labdázva. Fantasztikus az élővilág, szívesen búvárkodnék meég itt, de majd talán máskor. 3 vizsga hivatalosan megvan a haladó kártyához, remélem öszejön még kettő Cancunban. Vissza La ceibába, megint az ezelőtti hotelbe, meglepetésemre teljesen tele, van, és így már annyira nem kellemes. Majdnem összeérnek az ágyak a szobában, 8an vagyunk, ebből csak kettő lány és fullasztó a hőség. Az egyik fürdőt nem lehet kinyitni, így a két szobára van egy, azaz kb 16 emberre. Imádom az ilyet! Már idefelé is ez volt, de egyedül voltam a szobában, a másik fürdő is üzemelt (ott voltak még ketten) és magamra állítottam ventillátort. Így meg sokan messziről ostztoztunk a néha ránkirányuló enyhe szellőben... Reggel azán szedtem a cókmókom és pár buszváltással (amiből egyszer át kelett nyomulnom a helyi tömegközlekedéssel San Pedron, klassz volt, gondolhatjátok!-bár itt is én drágáltam a taxit...) Copánig meg sem álltam.