
Szoval meg mindig Tierradentro es a sirok. Aznap 3 helyszinre gyalogoltam el, a harmadik mar jo messze volt. Szep poruton setaltam teljesen egyedul (persze az ut melett banan es egyeb tropusi fak, kis patakok, gyonyoru viragok),+ es nagy oromomre itt is el-elroppent egy-egy Morpho-pillango, pedig azt hittem ilyen magasban mar nincsenek. Szoval egyszercsak egy keresztuthoz erkeztem, ahol ugy ereztem a harmadik romhelyhez itt kellene elfordulni. A semmibol (az erdobol, vagy fene tudja) elobukkan egy terepruhas gepfegyveres katona, hogy segithet-e. (Vazze, engem itt is figyelnek...) Mondom a romokat keresem, kedvesen mondja, hogy igen itt forduljak el, es ott is lesz. Igy teszek. Odaerek a kapufelehez. Sokk..., tobbh tucat katona lebzsel mondenmerre. Sok-sok katonai (rejtozkodo szinu) sator van felallitva szerte a kornyeken. Ketten eppen mosakodnak egy kerti csapnal, gyorsan a derekukra tekernek egy torolkozot es vigyorognak ram. Legszivesebben mar sarkon is fordulnek, mi tobb rohannek, de keso. Latom a sirkoveket, azt is korulveszik katonak. Szoval mar meg is szolitanak, bemuatkozik ketto, kezet fogunk, stb...Szokasos kerdesek, honnan vagyok, mennyi ideje vagyok az orszagban,hogy tetszik, honnan jovok. Olyan zavarban vagyok, mint talan elso nap a technikumban (egyedul lanykent...), azt kivanom barcsak nyilna meg a Fold es szepen eltunhetnek. Persze nem teszi. Mindenki engem bamul. Szornyu. Mi a francot csinal itt a fel kolumbiai hadsereg? Es hogy lehetek ilyen szerencsetlen, hogy egyedul idekeveredek. Szoval en is kedvesen mosolygok, mar erzem kenytelen leszek elmenni a sirkovekig, pedig mar reg nem erdekel. A kerdesek csak sorakoznak, hol tanultam spanyolul (itt megvitatjuk, hogy masok meg ilyen patetikus minimum szinten sem beszelnek), stb...A katonak aztan eljutnak kedvenc kerdesukhoz, hogy ferjnel vagyok-e. Alig tudok rendesen gondolkozni, igy mondom nem, es gyorsan hozzateszem, hogy de van baratom. A zavartol nem vag rendesen az agyam sem...Szoval kerdezik hol van? Persze, mondhatnam, hogy a hotelben, mert faj a hasa, stb., de nem jut eppen a meglepetestol es a zavartol eszembe semmi ilyesmi. Szoval mondom Mexicoban. Rohogve kerdik, miert nincs itt velem. Hat, mondom dolgoznia kellett, igy nem tudott velem jonni. Meg jobban rohognek, hogy ott hagytam szegenyt... Aztan kerdik nincs-e kedvem beleszeretni egy kolumbiaiba? Huh, mondom ennek ugy tunik mar fele sem trefa. Egyebkent azt meg kell jegyeznem, hogy nagyon helyes katonak verodtek itt ossze. Izmosak, meglepoen magasak, van koztuk latino kulseju, de feketek is, es meg meglepobb modon feherek is akadnak. De valahogy en nem annyira elvezem a mustrat...Szoval kello hatarozottsaggal, de azert kedvesem kozlom hogy nincs kedvem. Ennek ellenere tovabb firtatjak a dolgot, mondjak, hogy miert nincs, akar 1-2 ejszakara igazan beleszerethetnek egy kolumbiaiba ...Jajj-jajj, meg hatarozottabban kozlom hogy semmifele kedvem nincs ehhez, nem is tehetem, mert masba vagyok szerelmes. Kerdik, hogy es csak o, mas szoba sem johet. Megbanom megint, hogy elek, hogy egyedul utazok a vilag vegen es immar mosoly nelkul kozlom, hogy mas nem johet szoba, csak o. (barcsak letezne, hmmm...). Ugy tunik kezdenek beletorodni, mondjak sajnaljak. Hat, ezt megertem i8tt a vialgtol gyakorlatilag elzarva ki tudja miota...Aztan elkezdenek bombazni a baratrol valo kerdesekkel. mexcioi-e, es mit is dolgozik, stb, stb... Oszinten nem ertem ez miert erdekli oket, de szepen valaszolgatok, es vegre egy adando alkalommal mondom, hogy mostmar megneznem a sirkoveket, pedig, dehogy, rohannek el innen, csak ne bamuljon ram tobb tucat terepruhas gepfegyveres katona, de valahogy ki kell innen keveredni. Szoval a sirkoveknel (amik nem is annyira erdekesek) ujra kezdodik az egesz diskuracio ujabb katonakkal. itt felbatorodva megkerdezem, hogy ugyan mit csinalnak itt ennyien. Szepen mondjak, hogy vedenek engem. (ezalatt az ide latogato turistakatt ertik, bar nem ertem igazan, mert turista alig, bezzeg katona). Helyesloen mosolygok, bar barhova kivannam oket, csak ide nem, aztan vegre mondom, hogy mar keso van, mennem kell. Ennel nagyobb hulyeseget nem is mondhatnek delutan 2korul, de lanyos zavaraban az ember mit tegyen. Sajnos nem a kijarat fele indulok ugyenezen okbol, ezen jot rohognek, attol is tartok, hogy szokas szerint meg el is esek, de szerencsere epen kint vagyok az uton es szedem a labaim a falu fele, ahol ezen a turista helyen a gyerekek szemlatomast nagy erdeklodest mutatva nezegetnek, a kivancsibbak kozelebbrol is megszemlelnek es rohognek nagyokat azon, hogy fenykepezek.
Masnap a magasabb hegytetore maszok fel , eleg kegyetlen maszas lesz, teljesen atazik a cipom is (egesz ejjel esett). A hegygerincen viszont olyan csodaszep latvany fogad a kornyezo kis falvakra, folyokra, hegyekre a magasbol, hogy nem banom meg, hogy felmasztam. Versenyt gyaloglok a felszallo felhokkel, aztan a versenylovakat is megszegyenito legzessemmel inkabb hagyom, hogy gyozzenek :-), igy sajnos sokat megyek a tiszta kodben. A legmagasabb gerincresz teljesen tele van furkalva ezekkel a sirokkal, nagyon erdekes. A hegyoldalban rozsaszin es feher orchideak ekeskednek. Aztan eltunnek a jelzsek, igy valsztok egy jonak tuno utat lefele az utolso sirok iranyaba. Hat nem a legjobbnak bizonyul. Egy ideig tarto lemaszas utan elfogyni latszik az ut. En ugyan vissza nem fordulok, fel nem maszok a tetore ujra. Igy seggen csuszok a sarban hegyoldalakon....Aztan itt is vannak sarlavinak (az erdoirtas), azon is atvergodok valahogy es csupa koszosan es dog faradtan erkezek az utolso sirokhoz, ahol a tegnap mas helyen levo szinten nagyon erkelodo (egy ponton megkerdeztem tole van-e csaladja, latvanyosan elgondolkozott a valaszon, aztan kibokte, hogy van :-)), de valoban informativ es segitokesz or (nehany sir, a legszebbek, le vannak zarva, es ok nyitjak ki) messzirol kiabalja, hogy Maria, hat ideertel... Itt a vizem is elfogy, es messze meg a szallas. Utkozben kavebogyokat eszegetek az utmenten novo kavecserjekrol a fanyar izuk jol csillapitja a szomjam. Este meg egy angol erkezik a kis helyre, aki szinten oreg, igy a 3 oreggel vacsorazok, de eleg erdekes tarsasag. Bar ez az angol az egyik legszerencsetlenebb utazo, akivel valaha talkoztam. Csak Quitoban haromszor raboltak ki, es hasonlo borzalmak tortentek vele mashol is, de eleg viccesen fogja fel meg mindig.
Aztan masnap reggel kulonfele teherauto atszallassokkal, majd eletem legluxusabb buszaval (tenyleg!) megerkezek Bogotaba, Kolumbia fovarosaba.