2008. május 4., vasárnap

Bogota, a smaragdkozpont

Szoval megerkezek a luxusbusszal Bogotaba. Ki vagyok teljesen akadva a kolumbiai arakon ez a buszut is egy vagyon volt, nem erdekel, hogy tenyleg szuper, de igazabol a thereuto utazasok is csillagaszati arban vannak. Ugy ertem del-amerikai viszonylatban. A szallas is dragabb, mint amit hittem es a kaja sem olcso. Ecuadornal sokkal-sokkal dragabb ez az orszag. Nem is ertem miert. Szoval megerkezek mar delutan 5-kor a nagy buszmegalloba. A taxi a belvarosba azt mondjak kb. 8USD, hat rogvest megkeresem a helyi kozlekes adta lehetosegeket es 1300 Pesoert ulok a buszon, de meg ez is draga szerintem (kb 85USD cent)...Lehet jobban vennem, ha nem Ecuadorbol erkeztem vona, de ez uti a mexicoi arakat... Szoval, Bogota. Kb. 7.5millios nagyvaros, korbeveszik nyomornegyedek. Hires a smaragdkereskedelemrol, meg ugye a rablasokrol... Nincs metro, de ujabban a varos bevezette az ugynevezett TransMilenio buszjaratokat, ami olyan mint Mexicovarosban a metrobusz, vagy Quitoban a troli, stb... Egy hosszu busz, aminek kulon savja van peronnal "vedett" megallokkal. Persze ez nem megy az buszallomasrol, igy en egy utott-kopott kis buszfelen ulok. Nem vagyok elragadtatva a varostol, de talan a centrum jobb lesz, gondolom. Aztan mondjak, hogy nekem itt kellene kiszallnom. Minden sarkon fegyveres katonak, aminek itt kifejezetten orulok. Probalom a legkisebb feltunest keltve kitalani, hogy merre menjek a Lonely Planet altal legolcsobb hatizsakos tanyakent listazott helyre. Kozben azert belatom, gyonyorkodok a varost korbevevo fakkal bozritott nagy hegyekben. Latom, hogy az egyik hatalmas tetejen, mintha egy templom lenne es a mellette levon is feherlik valami. Odajutok a szallasra. Jo kis kozos helysege van, de a szobak! Borzalom, es csak egy szabad agyuk van egy masik hazszam allatt (kiderul, hogy 3 heyszinen van a hostel) egy haromagyas szobaban ket angol fickoval. Ennek sem orulok, de nem tudom elfelejteni, hogy hol vagyok, esteldik is mar, idefele sem nagyon lattam szallast, es ez tenyleg tele van hatizsakos utazokkal. Mar egy kicsit hianyzik a szocializacio is, infot is szevesen vennek masoktol, igy nincs nagy kedvem mast keresni,17000Pesoert (10USD!!!) kiveszem az agyat :-) bar megjegyzema sracnak, hogy ezert ez rablas. Mondja, ez Bogota, itt ezek az erak. Pont itt?! Gyorsan megismerkedek ket azsiai alakkal, hamar kiderul, hogy mindketten eltek New Yorkban, igy van kozos temank, es veluk megyek vacsorazni. A szobam elott van egy TV, CNN-el, azt nezik paran, koztuk egy angol ficko (az egesz hostel tele van angolokkal, inkabb mentem volona az izraeli tnayara...), dumalunk egy kicsit es elhatarozzuk, hogy masnap koran felmegyunk a templomos hegyre felvonoval, 8-kor talaka. A hostelben keptelenseg aludni, mindenki bulizni megy, jonnek-mennek egesz ejjel, a TV elott meg hajnali hatkor is isznak es dumalnak, a szobaban tiszta uveg minden fal szinte (a TV-szobara nezve), az egesz epulet fa, recseg-ropog a lepcso, a padlo. A zuhanyzoban megint elektromos melegviz van, de ritka szar, gyakorlatilag hideg vizben zuhanyzok, az furdo aljan van uvegcsempe (minek?) , igy szepen lelatok az alattunk levo furdo WC-jere. Mivel tiszta reses fa, az alattunk levo szobabol is mindent ugy hallok, mintha melettem mondanak, nem beszelve a WC-ben torteno minden kiaramlo hangrol. Reggel, amikor kelek az egyik angol akkor er haza, furcsan nez, hogy hova megyek fekvoidoben, a masik agyban a masikkal egy leanyzo is fekszik (ki hoz egy tomegszallasra a bulibol lanyt?), kicsit kilog a feneke... Lehet meg ezt fokozni??? Na, mindegy. Van ingyen kave a hotelban, ami engem nem erdekel, de eltokelten teat keresek. Mellettem terem egy egesz helyes, persze angol srac, es ad egy teafiltert. Kiderul o gyakran repul ide (evente 5x-6x), es smaragdot vesz, majd eladja aAgliaban. Rabeszel minket, hogy ne menjunk a felvonoval, nagyon jo edzes felgyalogolni a hegyre a templomhoz, es o is velunk tart. Basszus! Ez a gyalogut... Meredek lepcsosor kb 1.5 oran at jocskan 3000m feletti tetovel. Nem Marcsiknak valo ez. Mar biztosan tudom 2000m-ig vagyok kalibralva, 2 es 3000m kozott pontatlan a mukodesem a felett pedig teljesen kiszamithatatlan. Szoval eszembe jut az Inca-trail-i szenvedes is, de feljutunk. Tiszta szmogba van burkolozva varos, igy a kello jutalmunk, a panorama sem adatik meg. Nagyon hideg is van fent, igy iszok egy rettenetes teat, majd legyaloglunk. Lefele persze megbotlok egy lepcson, majdnem le is gurulok, a terdem azota is apolasra szorul, nem sok bor maradj rajta. KLozben megbeszeljuk a smaragdkereskedelem csinjat-binjat Jimmel, ami nagyon erdekes.Sajna kiderul neki este mar megy is vissza repcsije... Delutan ellatogatok az arany muzeumba, ahol dobbenetes szinarany targyak sorakoznak regi kulturak hagyatekakent. A Boloivar ter tenyleg nagyon szep, de tiszta paranoias vagyok es rettegek mindenhol. Ezert Phillt hibaztatom, a masik angolt, akivel mentem, mert allandoan korulnez es latvanyosan retteg. Meg egy ejszakat (ami tegnap) valahogy kihuzok a szornyi hostelben (mert semmi de semmi kedvem cuccolni sehova, inkabb ez...) es ma reggel utnak indulunk Phillel. Hat eleg is lett belole. A hulye folytonos rettegesebol. Reggel fel 8kor nem akret indulni, mert tul koran van (f8!)hatha kirabolnak, aztan nem volt hajlando sehol a buszokba alulra tenni a hatizsakjat, mert esetleg eltunik, igy mindenhol 1,5 helyet folgalt el. Csak a sofor masik oldalan hatra volt hajlando ulni a buszon, mert ott a legkevesebb szerinte a balesetveszely utokozes eseten (az osszes buszos balesetsztorit ismeri a kozelmultbol ahol kulfoldiek meghaltak). A segitonek csak akkor adta oda penzt, ha megkapta mar a visszajarot. Es spanyolul semmit nem beszelt, es nem hitt el semmit. Na szo ami szo elmentunk a foldalatti sokatedralisba, amit 150 eve epitettek (faragtak) egy regi sobanyabol. A varoska (Zipaquira) csodaszep volt, regi erkelyek, kolonialis epuletek, koves utcak, hegyek mindenutt. Azt hittem a katedralis szebb lesz, nem mondom erdekes volt, de ha kicsit jobban kivilagitottak volna, szebb lett volna. Aztan sok buszvaltassal, es megtobb penzbol idejutottunk Villa De Leyva-ba. Hat ez viszont valami gyonyoruseg!!! Egy gyongyszem ez a hely! Szebbnel szebb hazacskak, koves utak, nagy hegyek, kellemes ettermek es sok belfoldi turista. De ez is draga...Holnap vizesesturara megyek, azt mondtak a turistairodaban, hogy oda tudok gyalogolni kb. 4 vizesehez es biztonsagos teljesen az ut. Szerintem nagyon szep lesz! ;-) Holnap megprobalok kepeket is feltenni, ahogy igertem! Pusssz!

Marcsi es a kolumbiai hadsereg...

Szoval meg mindig Tierradentro es a sirok. Aznap 3 helyszinre gyalogoltam el, a harmadik mar jo messze volt. Szep poruton setaltam teljesen egyedul (persze az ut melett banan es egyeb tropusi fak, kis patakok, gyonyoru viragok),+ es nagy oromomre itt is el-elroppent egy-egy Morpho-pillango, pedig azt hittem ilyen magasban mar nincsenek. Szoval egyszercsak egy keresztuthoz erkeztem, ahol ugy ereztem a harmadik romhelyhez itt kellene elfordulni. A semmibol (az erdobol, vagy fene tudja) elobukkan egy terepruhas gepfegyveres katona, hogy segithet-e. (Vazze, engem itt is figyelnek...) Mondom a romokat keresem, kedvesen mondja, hogy igen itt forduljak el, es ott is lesz. Igy teszek. Odaerek a kapufelehez. Sokk..., tobbh tucat katona lebzsel mondenmerre. Sok-sok katonai (rejtozkodo szinu) sator van felallitva szerte a kornyeken. Ketten eppen mosakodnak egy kerti csapnal, gyorsan a derekukra tekernek egy torolkozot es vigyorognak ram. Legszivesebben mar sarkon is fordulnek, mi tobb rohannek, de keso. Latom a sirkoveket, azt is korulveszik katonak. Szoval mar meg is szolitanak, bemuatkozik ketto, kezet fogunk, stb...Szokasos kerdesek, honnan vagyok, mennyi ideje vagyok az orszagban,hogy tetszik, honnan jovok. Olyan zavarban vagyok, mint talan elso nap a technikumban (egyedul lanykent...), azt kivanom barcsak nyilna meg a Fold es szepen eltunhetnek. Persze nem teszi. Mindenki engem bamul. Szornyu. Mi a francot csinal itt a fel kolumbiai hadsereg? Es hogy lehetek ilyen szerencsetlen, hogy egyedul idekeveredek. Szoval en is kedvesen mosolygok, mar erzem kenytelen leszek elmenni a sirkovekig, pedig mar reg nem erdekel. A kerdesek csak sorakoznak, hol tanultam spanyolul (itt megvitatjuk, hogy masok meg ilyen patetikus minimum szinten sem beszelnek), stb...A katonak aztan eljutnak kedvenc kerdesukhoz, hogy ferjnel vagyok-e. Alig tudok rendesen gondolkozni, igy mondom nem, es gyorsan hozzateszem, hogy de van baratom. A zavartol nem vag rendesen az agyam sem...Szoval kerdezik hol van? Persze, mondhatnam, hogy a hotelben, mert faj a hasa, stb., de nem jut eppen a meglepetestol es a zavartol eszembe semmi ilyesmi. Szoval mondom Mexicoban. Rohogve kerdik, miert nincs itt velem. Hat, mondom dolgoznia kellett, igy nem tudott velem jonni. Meg jobban rohognek, hogy ott hagytam szegenyt... Aztan kerdik nincs-e kedvem beleszeretni egy kolumbiaiba? Huh, mondom ennek ugy tunik mar fele sem trefa. Egyebkent azt meg kell jegyeznem, hogy nagyon helyes katonak verodtek itt ossze. Izmosak, meglepoen magasak, van koztuk latino kulseju, de feketek is, es meg meglepobb modon feherek is akadnak. De valahogy en nem annyira elvezem a mustrat...Szoval kello hatarozottsaggal, de azert kedvesem kozlom hogy nincs kedvem. Ennek ellenere tovabb firtatjak a dolgot, mondjak, hogy miert nincs, akar 1-2 ejszakara igazan beleszerethetnek egy kolumbiaiba ...Jajj-jajj, meg hatarozottabban kozlom hogy semmifele kedvem nincs ehhez, nem is tehetem, mert masba vagyok szerelmes. Kerdik, hogy es csak o, mas szoba sem johet. Megbanom megint, hogy elek, hogy egyedul utazok a vilag vegen es immar mosoly nelkul kozlom, hogy mas nem johet szoba, csak o. (barcsak letezne, hmmm...). Ugy tunik kezdenek beletorodni, mondjak sajnaljak. Hat, ezt megertem i8tt a vialgtol gyakorlatilag elzarva ki tudja miota...Aztan elkezdenek bombazni a baratrol valo kerdesekkel. mexcioi-e, es mit is dolgozik, stb, stb... Oszinten nem ertem ez miert erdekli oket, de szepen valaszolgatok, es vegre egy adando alkalommal mondom, hogy mostmar megneznem a sirkoveket, pedig, dehogy, rohannek el innen, csak ne bamuljon ram tobb tucat terepruhas gepfegyveres katona, de valahogy ki kell innen keveredni. Szoval a sirkoveknel (amik nem is annyira erdekesek) ujra kezdodik az egesz diskuracio ujabb katonakkal. itt felbatorodva megkerdezem, hogy ugyan mit csinalnak itt ennyien. Szepen mondjak, hogy vedenek engem. (ezalatt az ide latogato turistakatt ertik, bar nem ertem igazan, mert turista alig, bezzeg katona). Helyesloen mosolygok, bar barhova kivannam oket, csak ide nem, aztan vegre mondom, hogy mar keso van, mennem kell. Ennel nagyobb hulyeseget nem is mondhatnek delutan 2korul, de lanyos zavaraban az ember mit tegyen. Sajnos nem a kijarat fele indulok ugyenezen okbol, ezen jot rohognek, attol is tartok, hogy szokas szerint meg el is esek, de szerencsere epen kint vagyok az uton es szedem a labaim a falu fele, ahol ezen a turista helyen a gyerekek szemlatomast nagy erdeklodest mutatva nezegetnek, a kivancsibbak kozelebbrol is megszemlelnek es rohognek nagyokat azon, hogy fenykepezek. Masnap a magasabb hegytetore maszok fel , eleg kegyetlen maszas lesz, teljesen atazik a cipom is (egesz ejjel esett). A hegygerincen viszont olyan csodaszep latvany fogad a kornyezo kis falvakra, folyokra, hegyekre a magasbol, hogy nem banom meg, hogy felmasztam. Versenyt gyaloglok a felszallo felhokkel, aztan a versenylovakat is megszegyenito legzessemmel inkabb hagyom, hogy gyozzenek :-), igy sajnos sokat megyek a tiszta kodben. A legmagasabb gerincresz teljesen tele van furkalva ezekkel a sirokkal, nagyon erdekes. A hegyoldalban rozsaszin es feher orchideak ekeskednek. Aztan eltunnek a jelzsek, igy valsztok egy jonak tuno utat lefele az utolso sirok iranyaba. Hat nem a legjobbnak bizonyul. Egy ideig tarto lemaszas utan elfogyni latszik az ut. En ugyan vissza nem fordulok, fel nem maszok a tetore ujra. Igy seggen csuszok a sarban hegyoldalakon....Aztan itt is vannak sarlavinak (az erdoirtas), azon is atvergodok valahogy es csupa koszosan es dog faradtan erkezek az utolso sirokhoz, ahol a tegnap mas helyen levo szinten nagyon erkelodo (egy ponton megkerdeztem tole van-e csaladja, latvanyosan elgondolkozott a valaszon, aztan kibokte, hogy van :-)), de valoban informativ es segitokesz or (nehany sir, a legszebbek, le vannak zarva, es ok nyitjak ki) messzirol kiabalja, hogy Maria, hat ideertel... Itt a vizem is elfogy, es messze meg a szallas. Utkozben kavebogyokat eszegetek az utmenten novo kavecserjekrol a fanyar izuk jol csillapitja a szomjam. Este meg egy angol erkezik a kis helyre, aki szinten oreg, igy a 3 oreggel vacsorazok, de eleg erdekes tarsasag. Bar ez az angol az egyik legszerencsetlenebb utazo, akivel valaha talkoztam. Csak Quitoban haromszor raboltak ki, es hasonlo borzalmak tortentek vele mashol is, de eleg viccesen fogja fel meg mindig. Aztan masnap reggel kulonfele teherauto atszallassokkal, majd eletem legluxusabb buszaval (tenyleg!) megerkezek Bogotaba, Kolumbia fovarosaba.