Újra Guatemala, Flores

Milyen fura volt, hogy ismét Guatemalában voltam. Olyan szeretetet éreztem az ország felé, ami engem is meglepett. Szóval Copánból irány a határ, ott buszváltás, majd újabb buszváltás, és végre a végcél, Floresig haladó buszon ülök. Jó vacak busz, nem lehet kinyitni az ablakokat (ilyet meg itt nem láttma(, de lékondi nincs. Klassz lesz ez a kb 5 óra! egy nagyon kedves Guatemalai mellett ülök, aki tulajdon képpen Belizebe igyekszik, mert a fia ott és egy szigeten, a belizei feleségével. Ő is Floresben fog aludni és a másnap hajnali busszal megy tovább, amivel én is. Ő egy olyan bsuzt tud, amit énnem, az El Dorado-nak is van busza, mint kiderül, és az is egészen Mexico, Chetumalig megy. Egész jól elbeszélgetek a fickóval, kellemes számomra jól érthető spanyolllal beszél. Van mobilja is, csösög is néha, ez, és az útja is azt jelzi, hogy itteni viszonylatban elég jómódú, és felettébb értelmesnek is tűnik...Egészen addig nincs is okom ezt megkérdőjelezni, amíg előhozkodik azzal a kérdéssel, hogy hol is van Magyarosrszág, Észak-Amerikában vayg Európában? Ezzel nem az a baj, hogy nem tudja, mert honan tudná, de hogy azt nem tudja, hogy Eszak Amerikában az USA, Kanada, és elvileg Mexicón (mert területileg ténylegesen oda sorolandó) kívül más nincs...Hiába, bár a nicaraguában megismert franciák és francia kanadaiak után azt hiszem ő felmentést kap minden alól! Szóval Flores...Próbálja nekem ajánlani a szállást, ahol ő szokott aludni, mondván olcso és tiszta, de egészen meglepődik, amikor mondom, hogy ahol én alszom az 25Q, azaz kb 3,5USD...Szóval beülök a tuk-tuk-ba és ismerősként haladok a Los Amigos hostel felé, mit öbb, mivel utcanevet nem tudok, és irányítom a tuk-tuk sofőrt. Sajnos nincs egy árva szabad ágyuk sem megint, igy újra a Doña Goya-ban kötök ki, ahol meglepetésemre eleég sokan vannak, nem úgy mint december-januárban. Egy amcsi lánnyal átmegyünk este a Los Amigosba enni, akiks e par hónap alatt komplett vegetárianus konyhára álltak át. Ennek nem örülök, de annak, hogy az idősebb angol fazon még mindig ott van, annak igen. Jerome, aholland azonban szabin, de ismét jól érzem maagam itt. Talán egyszer lesz szabad ágyuk is nekem! Kérdi is az angol, hogy miert nem foglaltam, mondom neki, a honlapon nagy betűkkel kint van, nincs foglalás. Mindja, de ha már voltam itt, akkor igen...:-) Azán mégis a San juan buszára veszek jegyet, mert korábban indul az El Doradonál, árban ugyan egyezik, de engednek alkudni kb 3USD-t! :-)) Szóval reggel 5-kor már gringójáraton ülök, helyi buszokkal kétes, hogy egy nap alatt ott lennék, és szerintem drágábban...Nem ül melettem senki, így szépen lefekszem, de hajnali ötkot a sofőr bomböltetni kezdi a latino ritmusokat. Ez nem lehet igaz! Szerencsére fel órán belül valamiért belefárad, ezután már csak a hepehupas úttalan utak nehezítik meg a nyugodt szundukálást. Na, meg ahatár. Rettenetes a Guatemala_Belize határ! Kilépési díj 3USd, gyalog kel átcipelnünk minden cuccot (fel óra megy el vele, hogy a sofőr mindent leszed a csomagtérről, majd utána vissza), sorbanállás, és ugyan korán van, de mar iszonyú a párás hőség. Majd szundi Belize City-is. Na, itt már jelentős késésben vagyuk, és nekem időben kellene Cancunban lennem....Pedig 10x megkérdeztem, és megígértek. Igen, és a kis naiv, ennyi itteni idő után...Szóval itt van időm kiszaladni és venni még néhány klassz karibi reggae CD-t! Majd időtlen ideig zötykölődünk a borzalmas belizei uitakon a mexicói határig...Ottmegint hátizsákok le, gyaolglás, stb...De olyan érdekes, a mexicói határon úgy érzem magam, mint aki hazaért....Úgy látszik csatlakozott New Yorkhoz..