Szóval Chetumali határ. Már elég morcos vagyok, mert ha rögtön kifogok egy gyors buszt Cancunig, akkor is csak 9-re érek oda, és en még akartam találkozni Octavioval ma...Nem hiszem el, hogy két órát tudtunk késni! Na, mindegy gondolom, talan sikerul. Aztán közli az határos nő, hogy fizetnem kell megint belépési díjat, hiába van meghosszabítva az ittartózkodásom júliusig. Tök ideges leszek, hiszen, mikor becsekkoltam anno Mexicovarosban a quitoi gépre, dirrekt megkérdeztem az immigrationt...Nem akartam odaadni a fehér kártyám, mert még sokaig érvényes. Azt monda akkor az ember, hogy nincs mese, azt oda kell adnom, de ugyis van a lepecsételt lapom, hogy meg van hosszabítva az ittartózkodásom júliusig, majd ha belépek Chetumalnal, kapok feher kártyát fizetés nélkül. Erre a nő itt csak röhög rajtam, azt mondja, ezt a lapot ki is dobhatom, csak a fehér kártya lenne jó, de ha repcsin hagyom el az országot, azt semmiképp nem tarthatom meg, ezért vették el a reptéren...Mire ezt a spanyolommal megértem..., és körömszakadtáig próbálom kicsikarni az ingyen kártyát, de nem megy...Aztán a nő már csak atz mondja, adok magának egy fizetős kártyát, ha gondolja ne fizesse be, de akkor nagy gondja lesz, amikor elhagyja az országot. Megint 25USD, hihetetlen,januárban kifizettem kétszer, s nem akarom befizetni semmi áron! (ha valaki repcsivel lép be, akkor a jegybe az a díj benne van, de ha földön, akkor kap egy fehér kártyát egy banki slippel, és szinte bármely bankban be lehet fizetni, ahol le is pecsételik az egészet). Szóval tiszta dili leszek, szerintem a fáradság is teszi. Reggel 5 óta úton vagyunk és f3van. Nagy nehezen megérkezünk, én rohanok a a terminálba, az ADO pulthoz, reménykedve, hog a f4-es 1st class ADO-t elérem (mert az a leggyorsabb), ami jó esetben már 5-6 óra alatt ott van. Mondom a f4re kérek jegyet. Néz rám furán a nő, mondja a következő f5kor megy. Nézem az órám, 3 óra, a táblán nagy betűkkel kint van, hogy f4. Nem értem, mondom neki, nem, ki van írva, én a f4-essel akarok menni. Néz rám, és közli, az már elment. Tényleg nem értem végképp mi baja, én vagyok hülye, vagy mi? Aztán egyszercsak elmosolyodik, és mondja, ja, maga Belize-ből jött és belizei időben gondolkozik, náluk (és Közép amerikában) nincs nyári időszámítás, igy ilyenkor 1 ora az eltérés...(Hát igen, decemberben még nemkelett órátállítnom).Na, puff, kiderul, hiába minden igyekezet, a hulye időeltolódás miatt még egy órával később van. Így f11 körül érek csak Cancúnba... Elgyaloglok az éjszaka is kibírhatatlan hőségben a szokásos hosltelembe, csupa vízesen érkezem a dög nehéz hátiszákkal, amikor közlik, hogy nincs ágy...Na, kész vagyok. Otthagyhatom a hátizsákot, és elindulok valami elfogadható dorm szobát keresni Cancunban, éjszaka, megfelelő áron. Szép kilátások! Rengeteg rosszabbnál rosszabb helyet megnézek, dől rólam a víz, hulla vagyok (de még mindig nem fizetnék pl. 40USD-t), majd az elsőtől tök messze találok egy jéghidegre kondizott, nagy dormszobat, ahol csak egy ember alszik és 10USD reggelivel (Cancunban ez remek ár). 15 perc allatt vissza a cuccomért, újabb 15 perc immár hátizsákkal elöl-hátul, és hajnali egyre a szobábab is vagyok, ahol hirtelem majdnem megfagyok csurom vizes hajammal és testemmel (szabályosan csavarni lehet a pólóbmól a vizet). Mackóba és hosszúujjúba kell öltöznöm zuhanyzás után úgy fázom a takarók alattt is. De remekül alszom és nagyon régen dideregtem már:-)! Reggel 9 körül megint arra ébredek, hogy majd megsülök a takarók alatt a hosszú ruhákban. Félálomban nem is értem mi történt, hiszen eddig fagyhalál volt...Kiderül, hogy reggel (talán 8-kor) kikapcsolják a légkondit,az csak éjszakára van...Huh, komolyan kiboruk, azt hiszem ekkor jött el a pillanat, amikor teljesen elfáradtam. Ennek a hostel-hotlenek van privát szobaja egy személyre csak 30USD(nagyon olcsonak számít itt, és úgy érzem megérdemlem...), es egész klassz szoba csendes, egyedileg szabályozható legkondival, tiszta is, es van szekrény. Nem bírok ellenállni a kísértésnek, lakatok csörrenek a dormszoba szekrényein, hátizsák ki, és végre pár napig szerteszét rakahtom a cuccaim, nem kell mindent bezárni, tiszta lesz az ágy, saját fürdőm lesz! Yuhééé
Aztán délre elbuszozok a Zona Hotleera-ba, (döbbenten tpasztalom, hogy miylen drága lett a heléyi buszjegy. Még 2003-ban csak 2 peso volt, most meg 8!!!El is gondolkozom, azóta nem is ültem itt a buszon?) a Best Western Clipper Club medencéjéhez, ahol Octavio egy gyönyörű mexicói lánykát készít fel az első merülésére. Aztán fantsztikus merülések következnek, szirti és dajkacápák melett úszunk, teknőst és barracudákat látunk, stb, stb. stb....És még Octavio is észreveszi, hogy az imitt-amott búvárkodás során nagyon sokat fejlődtem...Meglesz az a haladó vizsga! :-) Végre pár nap múlva cenote-ba is merülhetek, a beszakadt mészkőüregek, amiről híres a Yucatan-félsziget. Érdekes módja a cseppkőnézésbek, egy elmerült barlanszerűségben. Klassz volt ez is! Sajna ezzel el is telik az idő, pedig úgy érzem kissé fáradt vagyok és legszívesebben csak úgy feküdnék a tengerparton pár napot (amit még soha nem bírtam fél-egy napnál tovább, így ki tudja mi lenne itt is belőle, de úgy vágyom rá...), de nem lehet, meg Mexikóvárosban is búcsúzkodni kell, a cuccaim Tepejiben....Így péntek 13-ra esik a repülés, a repjeygvásárlást nagy nyugalommal az utolsó pillanatra hagyom,. mondván péntek 13-án senki nem repül, így az Aviacsa a neten le fogja árazni utolsó nap a megmaradt jeyegeket, ahogy szokta. Na, itt jön a csavar. Nemhogy nem árazta le, de megteltek a járatok,ami meg nem, az extra drága lett, és nem csak az Aviacsánál. Alig hiszek a szememnek, ki repülhet rajtam kívül péntek 13-án? :-) Én ennyit nem fizetek, de kb ennyiért nem is buszozok 26 órát, így reggel korán, az "utolsó sushi vacsora" és kb 4 óra alvás után (-mit neekd napokig pihenés! :-)) kihurcolom az összes cuccom a reptérre és bízom a csodábam. Hát, már egészen úgy tűnik, hogy csodák pedig nincsenek...Mexicanan nincs hely, Aviacsan semmi, Tolucaba menő járatra sem semmi, már éppen feltesznek egy méregdrága Mexicnana várólistára, ami kinyit egy soha nem látott légitársaság ablaka, Aladia. Na, nézzük. Van hely és jó áron!!! Azonnal veszem is, és 1,5 óra múlva indul is! Kiderül még csak kb 1 éves mexicoi legitársaság, ezért nem ismert. És egyedül ülök az egész sorban (!), kitesznek magukért ellátásban, hiába, csak köszöngethetek bőszen a sorsnak....Aztán megérkezek Mexicóvarosba, Verácska kicsit elkésik, és vonszolhatom a zsákot ismét Mexico tömegközlekedésésn át, szerencsére egy kis segítséggel...Majd búcsúzkodás és közvacsora itt, piacos buli, ismerkedés Lenke új pasijával imitt meg Veráéval amott, hisz 3 hónap allatt nemcsak a Dunán folyt le sok víz...Aztán bumli Tepejibe, tanárok, suli, diákok, ez az utolsó hét a suliból. Majd vicces út Tepeji es a reptér között, rengeteg túlsúlyos csomag áterőletetése az exra csomagokkal együtt. És az immigration. Ugye, egyszerűen nem tudtam magam rávenni a 25USd kifizetésére...Így nem engednek fel a gépre, amíg nem szerzem meg az erre jogosíto pecsétet az immigration officer-től (aki a reptérre van telepítve). Mondom neki, a nagy pakolásban sajna elkeveredett a fehér kártyám, de szerencsére megvan a papírom, amivel igazolni tudom, hogy még januárban meghosszabtottam. Közben imádkozom, nehogy belelapozzon az útlevelembe, mert rögtön meglátja a viszonylag friss (január utáni) colombiai, ecuadori, stb...pecséteket, és azt mondja fizessek valamennyi büntetést is rendes díjon felül. De nem, megnézi a papírt, lepecsételi, és gondosan elteszi magának, majd lepecsételi a beszállókártyám és nagyon jó utat kíván! Én is remélem, hogy jó út lesz, aminek a végén kb. 24 óra múlva, elindulástól számítva 1 évvel később, leszállok Feriheygen, ahol a nővérem vár majd rám...
Szóval Chetumali határ. Már elég morcos vagyok, mert ha rögtön kifogok egy gyors buszt Cancunig, akkor is csak 9-re érek oda, és en még akartam találkozni Octavioval ma...Nem hiszem el, hogy két órát tudtunk késni! Na, mindegy gondolom, talan sikerul. Aztán közli az határos nő, hogy fizetnem kell megint belépési díjat, hiába van meghosszabítva az ittartózkodásom júliusig. Tök ideges leszek, hiszen, mikor becsekkoltam anno Mexicovarosban a quitoi gépre, dirrekt megkérdeztem az immigrationt...Nem akartam odaadni a fehér kártyám, mert még sokaig érvényes. Azt monda akkor az ember, hogy nincs mese, azt oda kell adnom, de ugyis van a lepecsételt lapom, hogy meg van hosszabítva az ittartózkodásom júliusig, majd ha belépek Chetumalnal, kapok feher kártyát fizetés nélkül. Erre a nő itt csak röhög rajtam, azt mondja, ezt a lapot ki is dobhatom, csak a fehér kártya lenne jó, de ha repcsin hagyom el az országot, azt semmiképp nem tarthatom meg, ezért vették el a reptéren...Mire ezt a spanyolommal megértem..., és körömszakadtáig próbálom kicsikarni az ingyen kártyát, de nem megy...Aztán a nő már csak atz mondja, adok magának egy fizetős kártyát, ha gondolja ne fizesse be, de akkor nagy gondja lesz, amikor elhagyja az országot. Megint 25USD, hihetetlen,januárban kifizettem kétszer, s nem akarom befizetni semmi áron! (ha valaki repcsivel lép be, akkor a jegybe az a díj benne van, de ha földön, akkor kap egy fehér kártyát egy banki slippel, és szinte bármely bankban be lehet fizetni, ahol le is pecsételik az egészet). Szóval tiszta dili leszek, szerintem a fáradság is teszi. Reggel 5 óta úton vagyunk és f3van. Nagy nehezen megérkezünk, én rohanok a a terminálba, az ADO pulthoz, reménykedve, hog a f4-es 1st class ADO-t elérem (mert az a leggyorsabb), ami jó esetben már 5-6 óra alatt ott van. Mondom a f4re kérek jegyet. Néz rám furán a nő, mondja a következő f5kor megy. Nézem az órám, 3 óra, a táblán nagy betűkkel kint van, hogy f4. Nem értem, mondom neki, nem, ki van írva, én a f4-essel akarok menni. Néz rám, és közli, az már elment. Tényleg nem értem végképp mi baja, én vagyok hülye, vagy mi? Aztán egyszercsak elmosolyodik, és mondja, ja, maga Belize-ből jött és belizei időben gondolkozik, náluk (és Közép amerikában) nincs nyári időszámítás, igy ilyenkor 1 ora az eltérés...(Hát igen, decemberben még nemkelett órátállítnom).Na, puff, kiderul, hiába minden igyekezet, a hulye időeltolódás miatt még egy órával később van. Így f11 körül érek csak Cancúnba... Elgyaloglok az éjszaka is kibírhatatlan hőségben a szokásos hosltelembe, csupa vízesen érkezem a dög nehéz hátiszákkal, amikor közlik, hogy nincs ágy...Na, kész vagyok. Otthagyhatom a hátizsákot, és elindulok valami elfogadható dorm szobát keresni Cancunban, éjszaka, megfelelő áron. Szép kilátások! Rengeteg rosszabbnál rosszabb helyet megnézek, dől rólam a víz, hulla vagyok (de még mindig nem fizetnék pl. 40USD-t), majd az elsőtől tök messze találok egy jéghidegre kondizott, nagy dormszobat, ahol csak egy ember alszik és 10USD reggelivel (Cancunban ez remek ár). 15 perc allatt vissza a cuccomért, újabb 15 perc immár hátizsákkal elöl-hátul, és hajnali egyre a szobábab is vagyok, ahol hirtelem majdnem megfagyok csurom vizes hajammal és testemmel (szabályosan csavarni lehet a pólóbmól a vizet). Mackóba és hosszúujjúba kell öltöznöm zuhanyzás után úgy fázom a takarók alattt is. De remekül alszom és nagyon régen dideregtem már:-)! Reggel 9 körül megint arra ébredek, hogy majd megsülök a takarók alatt a hosszú ruhákban. Félálomban nem is értem mi történt, hiszen eddig fagyhalál volt...Kiderül, hogy reggel (talán 8-kor) kikapcsolják a légkondit,az csak éjszakára van...Huh, komolyan kiboruk, azt hiszem ekkor jött el a pillanat, amikor teljesen elfáradtam. Ennek a hostel-hotlenek van privát szobaja egy személyre csak 30USD(nagyon olcsonak számít itt, és úgy érzem megérdemlem...), es egész klassz szoba csendes, egyedileg szabályozható legkondival, tiszta is, es van szekrény. Nem bírok ellenállni a kísértésnek, lakatok csörrenek a dormszoba szekrényein, hátizsák ki, és végre pár napig szerteszét rakahtom a cuccaim, nem kell mindent bezárni, tiszta lesz az ágy, saját fürdőm lesz! Yuhééé
Aztán délre elbuszozok a Zona Hotleera-ba, (döbbenten tpasztalom, hogy miylen drága lett a heléyi buszjegy. Még 2003-ban csak 2 peso volt, most meg 8!!!El is gondolkozom, azóta nem is ültem itt a buszon?) a Best Western Clipper Club medencéjéhez, ahol Octavio egy gyönyörű mexicói lánykát készít fel az első merülésére. Aztán fantsztikus merülések következnek, szirti és dajkacápák melett úszunk, teknőst és barracudákat látunk, stb, stb. stb....És még Octavio is észreveszi, hogy az imitt-amott búvárkodás során nagyon sokat fejlődtem...Meglesz az a haladó vizsga! :-) Végre pár nap múlva cenote-ba is merülhetek, a beszakadt mészkőüregek, amiről híres a Yucatan-félsziget. Érdekes módja a cseppkőnézésbek, egy elmerült barlanszerűségben. Klassz volt ez is! Sajna ezzel el is telik az idő, pedig úgy érzem kissé fáradt vagyok és legszívesebben csak úgy feküdnék a tengerparton pár napot (amit még soha nem bírtam fél-egy napnál tovább, így ki tudja mi lenne itt is belőle, de úgy vágyom rá...), de nem lehet, meg Mexikóvárosban is búcsúzkodni kell, a cuccaim Tepejiben....Így péntek 13-ra esik a repülés, a repjeygvásárlást nagy nyugalommal az utolsó pillanatra hagyom,. mondván péntek 13-án senki nem repül, így az Aviacsa a neten le fogja árazni utolsó nap a megmaradt jeyegeket, ahogy szokta. Na, itt jön a csavar. Nemhogy nem árazta le, de megteltek a járatok,ami meg nem, az extra drága lett, és nem csak az Aviacsánál. Alig hiszek a szememnek, ki repülhet rajtam kívül péntek 13-án? :-) Én ennyit nem fizetek, de kb ennyiért nem is buszozok 26 órát, így reggel korán, az "utolsó sushi vacsora" és kb 4 óra alvás után (-mit neekd napokig pihenés! :-)) kihurcolom az összes cuccom a reptérre és bízom a csodábam. Hát, már egészen úgy tűnik, hogy csodák pedig nincsenek...Mexicanan nincs hely, Aviacsan semmi, Tolucaba menő járatra sem semmi, már éppen feltesznek egy méregdrága Mexicnana várólistára, ami kinyit egy soha nem látott légitársaság ablaka, Aladia. Na, nézzük. Van hely és jó áron!!! Azonnal veszem is, és 1,5 óra múlva indul is! Kiderül még csak kb 1 éves mexicoi legitársaság, ezért nem ismert. És egyedül ülök az egész sorban (!), kitesznek magukért ellátásban, hiába, csak köszöngethetek bőszen a sorsnak....Aztán megérkezek Mexicóvarosba, Verácska kicsit elkésik, és vonszolhatom a zsákot ismét Mexico tömegközlekedésésn át, szerencsére egy kis segítséggel...Majd búcsúzkodás és közvacsora itt, piacos buli, ismerkedés Lenke új pasijával imitt meg Veráéval amott, hisz 3 hónap allatt nemcsak a Dunán folyt le sok víz...Aztán bumli Tepejibe, tanárok, suli, diákok, ez az utolsó hét a suliból. Majd vicces út Tepeji es a reptér között, rengeteg túlsúlyos csomag áterőletetése az exra csomagokkal együtt. És az immigration. Ugye, egyszerűen nem tudtam magam rávenni a 25USd kifizetésére...Így nem engednek fel a gépre, amíg nem szerzem meg az erre jogosíto pecsétet az immigration officer-től (aki a reptérre van telepítve). Mondom neki, a nagy pakolásban sajna elkeveredett a fehér kártyám, de szerencsére megvan a papírom, amivel igazolni tudom, hogy még januárban meghosszabtottam. Közben imádkozom, nehogy belelapozzon az útlevelembe, mert rögtön meglátja a viszonylag friss (január utáni) colombiai, ecuadori, stb...pecséteket, és azt mondja fizessek valamennyi büntetést is rendes díjon felül. De nem, megnézi a papírt, lepecsételi, és gondosan elteszi magának, majd lepecsételi a beszállókártyám és nagyon jó utat kíván! Én is remélem, hogy jó út lesz, aminek a végén kb. 24 óra múlva, elindulástól számítva 1 évvel később, leszállok Feriheygen, ahol a nővérem vár majd rám...
2 megjegyzés:
I like your blog!
You must use Vista!
It's me. I speak 13.5 languages
Megjegyzés küldése