Itthonról írom már ezeket a sorokat, de ideje, hogy lezárjam ezt az utat itt is, ami lehet, hogy segít a lelekemnek felkészülni a következőre!? :-)) Mert csak akkol léphetünk tovább, ha tényleg továbbléptünk :-), és ahhoz be kell fejezni...
Valahogy nem tudtam az út hátralévő részében írásra venni magam, annyira fel is gyorsultak az események, meg talán már a hazatéréshez társuló gondolatok is erőt vettek rajtam, lehet, hogy tudat alatt ezzel akartam jelezni, hogy nem, még nincs is vége...de most már helyreállt a lelki béke, így lássuk! :-)
Szóval a vízesés után La Ceiba-ig meg sem álltam, ami party városnak hírlik a Lonely Planetben, de fogalmam sincs hol lehetnek a party-k (lehet, hogy csak csendes városrészben választottam hostelt...). Szóval nyugodt, barátságos, biztonságos kisváros képét keltette bennem, magam is meghökkentem, amikor a rendőr, akivel szóba elegyedtem elmesélte, hogy bizony rengeteg emert rabolnak ki itt i, késsel, pisztollyal...
A szálláson is csak 4 másik hátizsákos volt, ketten épp Utiláról jöttewk vissza, és teljesen ki voltak akadva, hogy micsoda egy feltúrt, meleg, párás sziget volt, és nem lehet ott mit csinálni, és bánják, hogy nem Roatánra menetek. Aztán kiderült, hogy ők nem búvárkodnak...Meg az is, hogy egy nagyobb vihar miatt még ott is ragadtak plusz két napra mert nem jártak hajók. Ez egyébként gyakori itt. Még anno Guatemalában is talakoztam egy sráccal (Puerto Barrios-Livingston hajón), aki egy teljes hétre ragadt a szigeten, ráadásul januárban, amikor nem is sok a vihar - elvileg...). Na, itt egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy kell-e ez nekem, főleg, hogy a hajóárak is vészesnek hangzottak, de aztán másnap reggel már harmadmagammal a kikötö felé tartottunk. A Galaxy Wave nevű gyönyörű nagy katamarán Roatánra ment, a kisebb, ütött-kopott hajó pedig Utilara. itt megint gondolkodóba estem, de aztán Utila melett maradtam. Ha újra mennék, bizony a Galaxy Wave-re szállnék fel! :-) Utilán a döbbenet erejével hatott rám a több tucat búvárcég hiénaszerű rávetődése a kiszálló utasokra. Na, azert kezdetleges eszközökkel. :-) Ez egy kis, valóban ocsmány sziget. Lehet, hogy azért éreztem így, mert valami csatornázási vagy milyen projeck folyt, az amúgy is szűk, fehér homokos (néhol betonos) főúút, és egyben egyetlen út, teljes hosszában fel volt túrva, néhol az árok épphogy betömve, hangos gépekkel dolgoztak rajta, amotorok és golfkocsik irtózatos hangerővel zötykölődve nyomultak rajta. Olyan rárás hőség volt, hogy alig lehetett kibírni. Es dugig van a vízre ráépült faházakkal, sehol egy sétára alkalmas partszakasz. Rögtön megértettem, hogy a nem búvár pár min akadt ki. A végén letettem a voksom egy búvárcég melett, akik a búvárkodás mellé ingyen dormszobat, vagy 2USD-ért privát fürdős szobát adtak. A meleg, stb. miatt a privát szobát választom, de alégkondi nélkülit, mert az talán 7 vagy 10 USd lett volna. Na, kik vannak a melettem lévő szobában? A vicces, de bosszantó izraei csapat, akik Costa Ricában is a melettem lévő szobában voltak. Kicsi a világ! Szóval, már aznap este éjszakai merülésre indulok, amihez egy tesztet is kitöltök, és el is határozom, hogy előkészülök a haladó búvárvizsgához, amit majd reményeim szerint Octavioval befejezek Cancunban. Az éjszakai merülés számomra pánikkal teli volt. De láttam polipot, döbbenet, ahogy a polip úszik a vízben, ahogy mozognak a csápok és a kamuflázs! Egyszerűen félelmetes! Ahogy megláttam a polipot kiúszni a korallok mögül, bordós színben pompázott, és ahogy követtem a lámpám ezüst fényével, gyorsan, de követhetően fehérré változott. Először csak 1-2 csápja, majd az egész teste. Hihetetlen, ezért akartam mindig éjszakai merülésre menni, hogy ezt lássam! Láttunk sok rákot, es azok a kis világító "bálnaeledelek"! Szemmel látható, kis, kukacszerű planktonok, amik a viz erőteljes mozgására csodásan világítanak. Lumineszencia - hihetetlen! Kiderül, hogy ezt láttam a hajón is ejszaka a Kolumbia-Panama vonalon. Hát, sokakkal ellentétben, és eme csodák ellenére, azt hiszem maradok akésőbbiekben a nappali merülésnél.
Egész ejjel két ventilátor bömböl a szobában, kiszárad tőle e szemem, de ha nem megy úszok az izzadságban. Másnap olyan meleg van, hogy szabályosan rosszul vagy, és a házak között, de aparnál sem mozdul a levegő. Rájövök, hogy van egy régi légkondi a szobámban, de nem megy. Nem tudom megpróbálni, de sejtem, hog a konektor van kikötve, hogy nehogy használják a vendégek (mert régi és sokat fogyaszt, a légkondis szoba drágább) Lemegyek a lagúnánál lévő hajóhoz (ahol ugyan mozog egy kicsit a levegő, de annyi "sandfly", amini csípő moszkítóféle) van, hogy nem lehet megmaradni...), amihez a konyhából ki van vezetve egy hosszabbító a sűrített levegőhöz. Sehol senki, kisebb bűvészmitatvánnyal a mólótól visszahúzom a hosszabítót, át a magas konyhablakon, kihúzom és haladok a szobám felé...És mi van, Hát jéghideg levegő tódul a régi legkondiból a meszebbi konektorból nyert árammal. Ez csodás! Na, mondom, ha ezt sikerülne megoldani maradnék a teljes haladó vizsgára. De nem merem csak így kölcsönvenni a hosszabítót...Visszateszem, az egyik izraeli furán néz mit bűvészkedek a kb 10m-es ipari hosszabítóval. Aztán elmegyek a kis boltokba. Ott szörnyű spanyolommal elmagyarázom, hogy olyan "kötelet" szeretnék, amivel áramot jutattok meszebbre. Kisebb zavar után elémtesznek egy helyes kis hosszabítót. Na, ez az,gondolom 3USD-t megér a hideg. Csurom vizesen a déli hőségben visszmegyek, és kjön a sokk. Elfeledkeztem róla, hogy légkondihoz hármas (amcsi rendszer) ipari dugó kell, és a hajós hosszabító ilyen volt...Szóval kidobott pénz volt a 3USd, pedig icsida jó terv volt. Legalább az egyik ventilátort jobb pozícióba állíthatom...Igy el is határozom, hogy én már csak egy napot bírok itt már ki, mert napi 4 merülés drága, egyébkent meg tényleg nincs miot tenni. Szóval aznap megtanulom az éjszakai és navigációs merülésre is az anyagot, és másnap vígan lubickolok -30m-en egy tojás sárgájával labdázva. Fantasztikus az élővilág, szívesen búvárkodnék meég itt, de majd talán máskor. 3 vizsga hivatalosan megvan a haladó kártyához, remélem öszejön még kettő Cancunban. Vissza La ceibába, megint az ezelőtti hotelbe, meglepetésemre teljesen tele, van, és így már annyira nem kellemes. Majdnem összeérnek az ágyak a szobában, 8an vagyunk, ebből csak kettő lány és fullasztó a hőség. Az egyik fürdőt nem lehet kinyitni, így a két szobára van egy, azaz kb 16 emberre. Imádom az ilyet! Már idefelé is ez volt, de egyedül voltam a szobában, a másik fürdő is üzemelt (ott voltak még ketten) és magamra állítottam ventillátort. Így meg sokan messziről ostztoztunk a néha ránkirányuló enyhe szellőben... Reggel azán szedtem a cókmókom és pár buszváltással (amiből egyszer át kelett nyomulnom a helyi tömegközlekedéssel San Pedron, klassz volt, gondolhatjátok!-bár itt is én drágáltam a taxit...) Copánig meg sem álltam.
Itthonról írom már ezeket a sorokat, de ideje, hogy lezárjam ezt az utat itt is, ami lehet, hogy segít a lelekemnek felkészülni a következőre!? :-)) Mert csak akkol léphetünk tovább, ha tényleg továbbléptünk :-), és ahhoz be kell fejezni...
Valahogy nem tudtam az út hátralévő részében írásra venni magam, annyira fel is gyorsultak az események, meg talán már a hazatéréshez társuló gondolatok is erőt vettek rajtam, lehet, hogy tudat alatt ezzel akartam jelezni, hogy nem, még nincs is vége...de most már helyreállt a lelki béke, így lássuk! :-)
Szóval a vízesés után La Ceiba-ig meg sem álltam, ami party városnak hírlik a Lonely Planetben, de fogalmam sincs hol lehetnek a party-k (lehet, hogy csak csendes városrészben választottam hostelt...). Szóval nyugodt, barátságos, biztonságos kisváros képét keltette bennem, magam is meghökkentem, amikor a rendőr, akivel szóba elegyedtem elmesélte, hogy bizony rengeteg emert rabolnak ki itt i, késsel, pisztollyal...
A szálláson is csak 4 másik hátizsákos volt, ketten épp Utiláról jöttewk vissza, és teljesen ki voltak akadva, hogy micsoda egy feltúrt, meleg, párás sziget volt, és nem lehet ott mit csinálni, és bánják, hogy nem Roatánra menetek. Aztán kiderült, hogy ők nem búvárkodnak...Meg az is, hogy egy nagyobb vihar miatt még ott is ragadtak plusz két napra mert nem jártak hajók. Ez egyébként gyakori itt. Még anno Guatemalában is talakoztam egy sráccal (Puerto Barrios-Livingston hajón), aki egy teljes hétre ragadt a szigeten, ráadásul januárban, amikor nem is sok a vihar - elvileg...). Na, itt egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy kell-e ez nekem, főleg, hogy a hajóárak is vészesnek hangzottak, de aztán másnap reggel már harmadmagammal a kikötö felé tartottunk. A Galaxy Wave nevű gyönyörű nagy katamarán Roatánra ment, a kisebb, ütött-kopott hajó pedig Utilara. itt megint gondolkodóba estem, de aztán Utila melett maradtam. Ha újra mennék, bizony a Galaxy Wave-re szállnék fel! :-) Utilán a döbbenet erejével hatott rám a több tucat búvárcég hiénaszerű rávetődése a kiszálló utasokra. Na, azert kezdetleges eszközökkel. :-) Ez egy kis, valóban ocsmány sziget. Lehet, hogy azért éreztem így, mert valami csatornázási vagy milyen projeck folyt, az amúgy is szűk, fehér homokos (néhol betonos) főúút, és egyben egyetlen út, teljes hosszában fel volt túrva, néhol az árok épphogy betömve, hangos gépekkel dolgoztak rajta, amotorok és golfkocsik irtózatos hangerővel zötykölődve nyomultak rajta. Olyan rárás hőség volt, hogy alig lehetett kibírni. Es dugig van a vízre ráépült faházakkal, sehol egy sétára alkalmas partszakasz. Rögtön megértettem, hogy a nem búvár pár min akadt ki. A végén letettem a voksom egy búvárcég melett, akik a búvárkodás mellé ingyen dormszobat, vagy 2USD-ért privát fürdős szobát adtak. A meleg, stb. miatt a privát szobát választom, de alégkondi nélkülit, mert az talán 7 vagy 10 USd lett volna. Na, kik vannak a melettem lévő szobában? A vicces, de bosszantó izraei csapat, akik Costa Ricában is a melettem lévő szobában voltak. Kicsi a világ! Szóval, már aznap este éjszakai merülésre indulok, amihez egy tesztet is kitöltök, és el is határozom, hogy előkészülök a haladó búvárvizsgához, amit majd reményeim szerint Octavioval befejezek Cancunban. Az éjszakai merülés számomra pánikkal teli volt. De láttam polipot, döbbenet, ahogy a polip úszik a vízben, ahogy mozognak a csápok és a kamuflázs! Egyszerűen félelmetes! Ahogy megláttam a polipot kiúszni a korallok mögül, bordós színben pompázott, és ahogy követtem a lámpám ezüst fényével, gyorsan, de követhetően fehérré változott. Először csak 1-2 csápja, majd az egész teste. Hihetetlen, ezért akartam mindig éjszakai merülésre menni, hogy ezt lássam! Láttunk sok rákot, es azok a kis világító "bálnaeledelek"! Szemmel látható, kis, kukacszerű planktonok, amik a viz erőteljes mozgására csodásan világítanak. Lumineszencia - hihetetlen! Kiderül, hogy ezt láttam a hajón is ejszaka a Kolumbia-Panama vonalon. Hát, sokakkal ellentétben, és eme csodák ellenére, azt hiszem maradok akésőbbiekben a nappali merülésnél.
Egész ejjel két ventilátor bömböl a szobában, kiszárad tőle e szemem, de ha nem megy úszok az izzadságban. Másnap olyan meleg van, hogy szabályosan rosszul vagy, és a házak között, de aparnál sem mozdul a levegő. Rájövök, hogy van egy régi légkondi a szobámban, de nem megy. Nem tudom megpróbálni, de sejtem, hog a konektor van kikötve, hogy nehogy használják a vendégek (mert régi és sokat fogyaszt, a légkondis szoba drágább) Lemegyek a lagúnánál lévő hajóhoz (ahol ugyan mozog egy kicsit a levegő, de annyi "sandfly", amini csípő moszkítóféle) van, hogy nem lehet megmaradni...), amihez a konyhából ki van vezetve egy hosszabbító a sűrített levegőhöz. Sehol senki, kisebb bűvészmitatvánnyal a mólótól visszahúzom a hosszabítót, át a magas konyhablakon, kihúzom és haladok a szobám felé...És mi van, Hát jéghideg levegő tódul a régi legkondiból a meszebbi konektorból nyert árammal. Ez csodás! Na, mondom, ha ezt sikerülne megoldani maradnék a teljes haladó vizsgára. De nem merem csak így kölcsönvenni a hosszabítót...Visszateszem, az egyik izraeli furán néz mit bűvészkedek a kb 10m-es ipari hosszabítóval. Aztán elmegyek a kis boltokba. Ott szörnyű spanyolommal elmagyarázom, hogy olyan "kötelet" szeretnék, amivel áramot jutattok meszebbre. Kisebb zavar után elémtesznek egy helyes kis hosszabítót. Na, ez az,gondolom 3USD-t megér a hideg. Csurom vizesen a déli hőségben visszmegyek, és kjön a sokk. Elfeledkeztem róla, hogy légkondihoz hármas (amcsi rendszer) ipari dugó kell, és a hajós hosszabító ilyen volt...Szóval kidobott pénz volt a 3USd, pedig icsida jó terv volt. Legalább az egyik ventilátort jobb pozícióba állíthatom...Igy el is határozom, hogy én már csak egy napot bírok itt már ki, mert napi 4 merülés drága, egyébkent meg tényleg nincs miot tenni. Szóval aznap megtanulom az éjszakai és navigációs merülésre is az anyagot, és másnap vígan lubickolok -30m-en egy tojás sárgájával labdázva. Fantasztikus az élővilág, szívesen búvárkodnék meég itt, de majd talán máskor. 3 vizsga hivatalosan megvan a haladó kártyához, remélem öszejön még kettő Cancunban. Vissza La ceibába, megint az ezelőtti hotelbe, meglepetésemre teljesen tele, van, és így már annyira nem kellemes. Majdnem összeérnek az ágyak a szobában, 8an vagyunk, ebből csak kettő lány és fullasztó a hőség. Az egyik fürdőt nem lehet kinyitni, így a két szobára van egy, azaz kb 16 emberre. Imádom az ilyet! Már idefelé is ez volt, de egyedül voltam a szobában, a másik fürdő is üzemelt (ott voltak még ketten) és magamra állítottam ventillátort. Így meg sokan messziről ostztoztunk a néha ránkirányuló enyhe szellőben... Reggel azán szedtem a cókmókom és pár buszváltással (amiből egyszer át kelett nyomulnom a helyi tömegközlekedéssel San Pedron, klassz volt, gondolhatjátok!-bár itt is én drágáltam a taxit...) Copánig meg sem álltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése