Ismét Mexikó

Szóval Chetumali határ. Már elég morcos vagyok, mert ha rögtön kifogok egy gyors buszt Cancunig, akkor is csak 9-re érek oda, és en még akartam találkozni Octavioval ma...Nem hiszem el, hogy két órát tudtunk késni! Na, mindegy gondolom, talan sikerul. Aztán közli az határos nő, hogy fizetnem kell megint belépési díjat, hiába van meghosszabítva az ittartózkodásom júliusig. Tök ideges leszek, hiszen, mikor becsekkoltam anno Mexicovarosban a quitoi gépre, dirrekt megkérdeztem az immigrationt...Nem akartam odaadni a fehér kártyám, mert még sokaig érvényes. Azt monda akkor az ember, hogy nincs mese, azt oda kell adnom, de ugyis van a lepecsételt lapom, hogy meg van hosszabítva az ittartózkodásom júliusig, majd ha belépek Chetumalnal, kapok feher kártyát fizetés nélkül. Erre a nő itt csak röhög rajtam, azt mondja, ezt a lapot ki is dobhatom, csak a fehér kártya lenne jó, de ha repcsin hagyom el az országot, azt semmiképp nem tarthatom meg, ezért vették el a reptéren...Mire ezt a spanyolommal megértem..., és körömszakadtáig próbálom kicsikarni az ingyen kártyát, de nem megy...Aztán a nő már csak atz mondja, adok magának egy fizetős kártyát, ha gondolja ne fizesse be, de akkor nagy gondja lesz, amikor elhagyja az országot. Megint 25USD, hihetetlen,januárban kifizettem kétszer, s nem akarom befizetni semmi áron! (ha valaki repcsivel lép be, akkor a jegybe az a díj benne van, de ha földön, akkor kap egy fehér kártyát egy banki slippel, és szinte bármely bankban be lehet fizetni, ahol le is pecsételik az egészet). Szóval tiszta dili leszek, szerintem a fáradság is teszi. Reggel 5 óta úton vagyunk és f3van. Nagy nehezen megérkezünk, én rohanok a a terminálba, az ADO pulthoz, reménykedve, hog a f4-es 1st class ADO-t elérem (mert az a leggyorsabb), ami jó esetben már 5-6 óra alatt ott van. Mondom a f4re kérek jegyet. Néz rám furán a nő, mondja a következő f5kor megy. Nézem az órám, 3 óra, a táblán nagy betűkkel kint van, hogy f4. Nem értem, mondom neki, nem, ki van írva, én a f4-essel akarok menni. Néz rám, és közli, az már elment. Tényleg nem értem végképp mi baja, én vagyok hülye, vagy mi? Aztán egyszercsak elmosolyodik, és mondja, ja, maga Belize-ből jött és belizei időben gondolkozik, náluk (és Közép amerikában) nincs nyári időszámítás, igy ilyenkor 1 ora az eltérés...(Hát igen, decemberben még nemkelett órátállítnom).Na, puff, kiderul, hiába minden igyekezet, a hulye időeltolódás miatt még egy órával később van. Így f11 körül érek csak Cancúnba... Elgyaloglok az éjszaka is kibírhatatlan hőségben a szokásos hosltelembe, csupa vízesen érkezem a dög nehéz hátiszákkal, amikor közlik, hogy nincs ágy...Na, kész vagyok. Otthagyhatom a hátizsákot, és elindulok valami elfogadható dorm szobát keresni Cancunban, éjszaka, megfelelő áron. Szép kilátások! Rengeteg rosszabbnál rosszabb helyet megnézek, dől rólam a víz, hulla vagyok (de még mindig nem fizetnék pl. 40USD-t), majd az elsőtől tök messze találok egy jéghidegre kondizott, nagy dormszobat, ahol csak egy ember alszik és 10USD reggelivel (Cancunban ez remek ár). 15 perc allatt vissza a cuccomért, újabb 15 perc immár hátizsákkal elöl-hátul, és hajnali egyre a szobábab is vagyok, ahol hirtelem majdnem megfagyok csurom vizes hajammal és testemmel (szabályosan csavarni lehet a pólóbmól a vizet). Mackóba és hosszúujjúba kell öltöznöm zuhanyzás után úgy fázom a takarók alattt is. De remekül alszom és nagyon régen dideregtem már:-)! Reggel 9 körül megint arra ébredek, hogy majd megsülök a takarók alatt a hosszú ruhákban. Félálomban nem is értem mi történt, hiszen eddig fagyhalál volt...Kiderül, hogy reggel (talán 8-kor) kikapcsolják a légkondit,az csak éjszakára van...Huh, komolyan kiboruk, azt hiszem ekkor jött el a pillanat, amikor teljesen elfáradtam. Ennek a hostel-hotlenek van privát szobaja egy személyre csak 30USD(nagyon olcsonak számít itt, és úgy érzem megérdemlem...), es egész klassz szoba csendes, egyedileg szabályozható legkondival, tiszta is, es van szekrény. Nem bírok ellenállni a kísértésnek, lakatok csörrenek a dormszoba szekrényein, hátizsák ki, és végre pár napig szerteszét rakahtom a cuccaim, nem kell mindent bezárni, tiszta lesz az ágy, saját fürdőm lesz! Yuhééé Aztán délre elbuszozok a Zona Hotleera-ba, (döbbenten tpasztalom, hogy miylen drága lett a heléyi buszjegy. Még 2003-ban csak 2 peso volt, most meg 8!!!El is gondolkozom, azóta nem is ültem itt a buszon?) a Best Western Clipper Club medencéjéhez, ahol Octavio egy gyönyörű mexicói lánykát készít fel az első merülésére. Aztán fantsztikus merülések következnek, szirti és dajkacápák melett úszunk, teknőst és barracudákat látunk, stb, stb. stb....És még Octavio is észreveszi, hogy az imitt-amott búvárkodás során nagyon sokat fejlődtem...Meglesz az a haladó vizsga! :-) Végre pár nap múlva cenote-ba is merülhetek, a beszakadt mészkőüregek, amiről híres a Yucatan-félsziget. Érdekes módja a cseppkőnézésbek, egy elmerült barlanszerűségben. Klassz volt ez is! Sajna ezzel el is telik az idő, pedig úgy érzem kissé fáradt vagyok és legszívesebben csak úgy feküdnék a tengerparton pár napot (amit még soha nem bírtam fél-egy napnál tovább, így ki tudja mi lenne itt is belőle, de úgy vágyom rá...), de nem lehet, meg Mexikóvárosban is búcsúzkodni kell, a cuccaim Tepejiben....Így péntek 13-ra esik a repülés, a repjeygvásárlást nagy nyugalommal az utolsó pillanatra hagyom,. mondván péntek 13-án senki nem repül, így az Aviacsa a neten le fogja árazni utolsó nap a megmaradt jeyegeket, ahogy szokta. Na, itt jön a csavar. Nemhogy nem árazta le, de megteltek a járatok,ami meg nem, az extra drága lett, és nem csak az Aviacsánál. Alig hiszek a szememnek, ki repülhet rajtam kívül péntek 13-án? :-) Én ennyit nem fizetek, de kb ennyiért nem is buszozok 26 órát, így reggel korán, az "utolsó sushi vacsora" és kb 4 óra alvás után (-mit neekd napokig pihenés! :-)) kihurcolom az összes cuccom a reptérre és bízom a csodábam. Hát, már egészen úgy tűnik, hogy csodák pedig nincsenek...Mexicanan nincs hely, Aviacsan semmi, Tolucaba menő járatra sem semmi, már éppen feltesznek egy méregdrága Mexicnana várólistára, ami kinyit egy soha nem látott légitársaság ablaka, Aladia. Na, nézzük. Van hely és jó áron!!! Azonnal veszem is, és 1,5 óra múlva indul is! Kiderül még csak kb 1 éves mexicoi legitársaság, ezért nem ismert. És egyedül ülök az egész sorban (!), kitesznek magukért ellátásban, hiába, csak köszöngethetek bőszen a sorsnak....Aztán megérkezek Mexicóvarosba, Verácska kicsit elkésik, és vonszolhatom a zsákot ismét Mexico tömegközlekedésésn át, szerencsére egy kis segítséggel...Majd búcsúzkodás és közvacsora itt, piacos buli, ismerkedés Lenke új pasijával imitt meg Veráéval amott, hisz 3 hónap allatt nemcsak a Dunán folyt le sok víz...Aztán bumli Tepejibe, tanárok, suli, diákok, ez az utolsó hét a suliból. Majd vicces út Tepeji es a reptér között, rengeteg túlsúlyos csomag áterőletetése az exra csomagokkal együtt. És az immigration. Ugye, egyszerűen nem tudtam magam rávenni a 25USd kifizetésére...Így nem engednek fel a gépre, amíg nem szerzem meg az erre jogosíto pecsétet az immigration officer-től (aki a reptérre van telepítve). Mondom neki, a nagy pakolásban sajna elkeveredett a fehér kártyám, de szerencsére megvan a papírom, amivel igazolni tudom, hogy még januárban meghosszabtottam. Közben imádkozom, nehogy belelapozzon az útlevelembe, mert rögtön meglátja a viszonylag friss (január utáni) colombiai, ecuadori, stb...pecséteket, és azt mondja fizessek valamennyi büntetést is rendes díjon felül. De nem, megnézi a papírt, lepecsételi, és gondosan elteszi magának, majd lepecsételi a beszállókártyám és nagyon jó utat kíván! Én is remélem, hogy jó út lesz, aminek a végén kb. 24 óra múlva, elindulástól számítva 1 évvel később, leszállok Feriheygen, ahol a nővérem vár majd rám...

Újra Guatemala, Flores

Milyen fura volt, hogy ismét Guatemalában voltam. Olyan szeretetet éreztem az ország felé, ami engem is meglepett. Szóval Copánból irány a határ, ott buszváltás, majd újabb buszváltás, és végre a végcél, Floresig haladó buszon ülök. Jó vacak busz, nem lehet kinyitni az ablakokat (ilyet meg itt nem láttma(, de lékondi nincs. Klassz lesz ez a kb 5 óra! egy nagyon kedves Guatemalai mellett ülök, aki tulajdon képpen Belizebe igyekszik, mert a fia ott és egy szigeten, a belizei feleségével. Ő is Floresben fog aludni és a másnap hajnali busszal megy tovább, amivel én is. Ő egy olyan bsuzt tud, amit énnem, az El Dorado-nak is van busza, mint kiderül, és az is egészen Mexico, Chetumalig megy. Egész jól elbeszélgetek a fickóval, kellemes számomra jól érthető spanyolllal beszél. Van mobilja is, csösög is néha, ez, és az útja is azt jelzi, hogy itteni viszonylatban elég jómódú, és felettébb értelmesnek is tűnik...Egészen addig nincs is okom ezt megkérdőjelezni, amíg előhozkodik azzal a kérdéssel, hogy hol is van Magyarosrszág, Észak-Amerikában vayg Európában? Ezzel nem az a baj, hogy nem tudja, mert honan tudná, de hogy azt nem tudja, hogy Eszak Amerikában az USA, Kanada, és elvileg Mexicón (mert területileg ténylegesen oda sorolandó) kívül más nincs...Hiába, bár a nicaraguában megismert franciák és francia kanadaiak után azt hiszem ő felmentést kap minden alól! Szóval Flores...Próbálja nekem ajánlani a szállást, ahol ő szokott aludni, mondván olcso és tiszta, de egészen meglepődik, amikor mondom, hogy ahol én alszom az 25Q, azaz kb 3,5USD...Szóval beülök a tuk-tuk-ba és ismerősként haladok a Los Amigos hostel felé, mit öbb, mivel utcanevet nem tudok, és irányítom a tuk-tuk sofőrt. Sajnos nincs egy árva szabad ágyuk sem megint, igy újra a Doña Goya-ban kötök ki, ahol meglepetésemre eleég sokan vannak, nem úgy mint december-januárban. Egy amcsi lánnyal átmegyünk este a Los Amigosba enni, akiks e par hónap alatt komplett vegetárianus konyhára álltak át. Ennek nem örülök, de annak, hogy az idősebb angol fazon még mindig ott van, annak igen. Jerome, aholland azonban szabin, de ismét jól érzem maagam itt. Talán egyszer lesz szabad ágyuk is nekem! Kérdi is az angol, hogy miert nem foglaltam, mondom neki, a honlapon nagy betűkkel kint van, nincs foglalás. Mindja, de ha már voltam itt, akkor igen...:-) Azán mégis a San juan buszára veszek jegyet, mert korábban indul az El Doradonál, árban ugyan egyezik, de engednek alkudni kb 3USD-t! :-)) Szóval reggel 5-kor már gringójáraton ülök, helyi buszokkal kétes, hogy egy nap alatt ott lennék, és szerintem drágábban...Nem ül melettem senki, így szépen lefekszem, de hajnali ötkot a sofőr bomböltetni kezdi a latino ritmusokat. Ez nem lehet igaz! Szerencsére fel órán belül valamiért belefárad, ezután már csak a hepehupas úttalan utak nehezítik meg a nyugodt szundukálást. Na, meg ahatár. Rettenetes a Guatemala_Belize határ! Kilépési díj 3USd, gyalog kel átcipelnünk minden cuccot (fel óra megy el vele, hogy a sofőr mindent leszed a csomagtérről, majd utána vissza), sorbanállás, és ugyan korán van, de mar iszonyú a párás hőség. Majd szundi Belize City-is. Na, itt már jelentős késésben vagyuk, és nekem időben kellene Cancunban lennem....Pedig 10x megkérdeztem, és megígértek. Igen, és a kis naiv, ennyi itteni idő után...Szóval itt van időm kiszaladni és venni még néhány klassz karibi reggae CD-t! Majd időtlen ideig zötykölődünk a borzalmas belizei uitakon a mexicói határig...Ottmegint hátizsákok le, gyaolglás, stb...De olyan érdekes, a mexicói határon úgy érzem magam, mint aki hazaért....Úgy látszik csatlakozott New Yorkhoz..

Copán-Honduras

Szóval La Ceibától eljutottam Copánba. Nem túl magasan fekszik, de végre sok idő óta nem volt olyan fullasztó hőség. Már jól indult. Copán nagyon szép kis kovecskés utcás, virágos, kis hegyekkel körbevett városka, bár a nyomába sem léphet pl. Cusconak, Antiguának vagy San Cristóbal De las Casasnak. De nagyon szép, jó sok turistával. Ehhez jó éttermekkel és szállásválasztékkel. Én egy hostelt választok, mert társaságot szeretnék. Nagyon tiszta, kénylemes a szállás, de megint kb 15 emberre jut egy fürdő (wc-vel), ez kissé lehangoló. Meg is ismerkedek egy nagyon kedves holland lánnyal, és elhatározzuk, hogy másnap korán, nyitásra megyünk a romokhoz. A copáni maja romváros a hieroglifáiról nevezetes. Itt van a híres hieroglifa lépcsősor, ami a leghosszabb fennmaradt maja írást "viseli" a piramisra felvezető 63lépcső elülső felületén. Ezen kívül rengeteg maja írással kifaragott uralkodó formáló oszlop van, de összeségében azt kell mondjam ,nem nagy szám, persz mondom ezt sok maja romváros megtekintése után. Meglepően drága is a belépő, és a két feltárt alagútba külön kell fizetni. Ugye, mint minden "rendes" maja vallási központban, egy korszakot úgy zártak, hogy piaramisaikat újabbal "borították be" . Aza a meglévőkre építették az újakat, eltmetve azokat, és azok minden tökéletesre formált szobrát (stukkóját), festett felületét. Olyan két alagút van nyitva, amit a régészek fúrtak a felfedezés miatt, felháborítóan drágan. Mi az őrt lefizetve azért bewjutottunk, de az el miradori alaguthoz képest sajnos ez nem sokat nyújtott, bár itt is döbbenetes felismerés, hogy mit fednek ezek a kőmonstrumok, es micsoda sima, színes, kidolgozott felülete volt eredetileg minden maja építménynek,. Ennek ellenére sikerület elsőként érkeznünk és fél órán belbül pusztán egy pár lépett még be, így magunknak tudhatunk a teljes rmvárost, ami nagyszerű élméyn, segíti a misztikus képzelgést! :-). És a rengeteg, szédületesen színes, rikácsoló arapapagáj tovább növelte elégedettségem! Sajnos a holland lánynak hasmenése lett és nagyon rosszul lett gyomorgörcsökkel küzdve, így ő ez utan visszament a szállásra. Érdekes, hog ypont itt lett rosszul, pedig Guatemalában van (onnan ruccant át hétvégére) már 2 hónapja, egy alapítvány segít neki a "kutatásához". a maja bábabasszonyokat tanulmányozza Chichicastenango környékén. Merhogy szülésznő lesz, ha neagy lesz, és szerinte olyan döbbenetes tudás birtokában vannak, amit nagyon nehéz megtudni tőlük. Így velük él, beférkőzik és tanul... Szóval egydül meygek a múzerumba, ami szinten drága, de már vágyom egy kis múzeumra, és nem nagy, de én megsem csalódok, másfél órába is telik mire mindent elolvasgatok, mert érdekel az utolsó betű is! Aztán elgyaloglok a romváros masik részéhez, itt teljesen egyedül vagyok az egész helyen, és az őserdőben gyloglok piramistól piramisig. Nem túl érdekes, de kalssz séta. Majd vissza a hostelbe. Rohanok mert jön az eső, és kiteregettem amosott ruháim, mert reggel még mostam is indulás előtt! Találkozom aholland lánnyal, már kicsit jobban van, így felgyloglunk a hegyre egy klassz kis interaktív múzeumba, ahol kirakhatjuk a születési dátumunkat maja év, hó nevekkel, megtudhatunk vicces és érdekes dolgokat, pl hogy egy fogból hgy lehet megállapítani, hogy hol élt az adott maja uralkodó, stb...Majd vacsi, a szálláson klassz beszélgetés svájci és egyéb hátizsákosokkal és másnap hajnalban indulás tovább Guatemala felé...

Bay Islands, Honduras

Itthonról írom már ezeket a sorokat, de ideje, hogy lezárjam ezt az utat itt is, ami lehet, hogy segít a lelekemnek felkészülni a következőre!? :-)) Mert csak akkol léphetünk tovább, ha tényleg továbbléptünk :-), és ahhoz be kell fejezni... Valahogy nem tudtam az út hátralévő részében írásra venni magam, annyira fel is gyorsultak az események, meg talán már a hazatéréshez társuló gondolatok is erőt vettek rajtam, lehet, hogy tudat alatt ezzel akartam jelezni, hogy nem, még nincs is vége...de most már helyreállt a lelki béke, így lássuk! :-) Szóval a vízesés után La Ceiba-ig meg sem álltam, ami party városnak hírlik a Lonely Planetben, de fogalmam sincs hol lehetnek a party-k (lehet, hogy csak csendes városrészben választottam hostelt...). Szóval nyugodt, barátságos, biztonságos kisváros képét keltette bennem, magam is meghökkentem, amikor a rendőr, akivel szóba elegyedtem elmesélte, hogy bizony rengeteg emert rabolnak ki itt i, késsel, pisztollyal... A szálláson is csak 4 másik hátizsákos volt, ketten épp Utiláról jöttewk vissza, és teljesen ki voltak akadva, hogy micsoda egy feltúrt, meleg, párás sziget volt, és nem lehet ott mit csinálni, és bánják, hogy nem Roatánra menetek. Aztán kiderült, hogy ők nem búvárkodnak...Meg az is, hogy egy nagyobb vihar miatt még ott is ragadtak plusz két napra mert nem jártak hajók. Ez egyébként gyakori itt. Még anno Guatemalában is talakoztam egy sráccal (Puerto Barrios-Livingston hajón), aki egy teljes hétre ragadt a szigeten, ráadásul januárban, amikor nem is sok a vihar - elvileg...). Na, itt egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy kell-e ez nekem, főleg, hogy a hajóárak is vészesnek hangzottak, de aztán másnap reggel már harmadmagammal a kikötö felé tartottunk. A Galaxy Wave nevű gyönyörű nagy katamarán Roatánra ment, a kisebb, ütött-kopott hajó pedig Utilara. itt megint gondolkodóba estem, de aztán Utila melett maradtam. Ha újra mennék, bizony a Galaxy Wave-re szállnék fel! :-) Utilán a döbbenet erejével hatott rám a több tucat búvárcég hiénaszerű rávetődése a kiszálló utasokra. Na, azert kezdetleges eszközökkel. :-) Ez egy kis, valóban ocsmány sziget. Lehet, hogy azért éreztem így, mert valami csatornázási vagy milyen projeck folyt, az amúgy is szűk, fehér homokos (néhol betonos) főúút, és egyben egyetlen út, teljes hosszában fel volt túrva, néhol az árok épphogy betömve, hangos gépekkel dolgoztak rajta, amotorok és golfkocsik irtózatos hangerővel zötykölődve nyomultak rajta. Olyan rárás hőség volt, hogy alig lehetett kibírni. Es dugig van a vízre ráépült faházakkal, sehol egy sétára alkalmas partszakasz. Rögtön megértettem, hogy a nem búvár pár min akadt ki. A végén letettem a voksom egy búvárcég melett, akik a búvárkodás mellé ingyen dormszobat, vagy 2USD-ért privát fürdős szobát adtak. A meleg, stb. miatt a privát szobát választom, de alégkondi nélkülit, mert az talán 7 vagy 10 USd lett volna. Na, kik vannak a melettem lévő szobában? A vicces, de bosszantó izraei csapat, akik Costa Ricában is a melettem lévő szobában voltak. Kicsi a világ! Szóval, már aznap este éjszakai merülésre indulok, amihez egy tesztet is kitöltök, és el is határozom, hogy előkészülök a haladó búvárvizsgához, amit majd reményeim szerint Octavioval befejezek Cancunban. Az éjszakai merülés számomra pánikkal teli volt. De láttam polipot, döbbenet, ahogy a polip úszik a vízben, ahogy mozognak a csápok és a kamuflázs! Egyszerűen félelmetes! Ahogy megláttam a polipot kiúszni a korallok mögül, bordós színben pompázott, és ahogy követtem a lámpám ezüst fényével, gyorsan, de követhetően fehérré változott. Először csak 1-2 csápja, majd az egész teste. Hihetetlen, ezért akartam mindig éjszakai merülésre menni, hogy ezt lássam! Láttunk sok rákot, es azok a kis világító "bálnaeledelek"! Szemmel látható, kis, kukacszerű planktonok, amik a viz erőteljes mozgására csodásan világítanak. Lumineszencia - hihetetlen! Kiderül, hogy ezt láttam a hajón is ejszaka a Kolumbia-Panama vonalon. Hát, sokakkal ellentétben, és eme csodák ellenére, azt hiszem maradok akésőbbiekben a nappali merülésnél. Egész ejjel két ventilátor bömböl a szobában, kiszárad tőle e szemem, de ha nem megy úszok az izzadságban. Másnap olyan meleg van, hogy szabályosan rosszul vagy, és a házak között, de aparnál sem mozdul a levegő. Rájövök, hogy van egy régi légkondi a szobámban, de nem megy. Nem tudom megpróbálni, de sejtem, hog a konektor van kikötve, hogy nehogy használják a vendégek (mert régi és sokat fogyaszt, a légkondis szoba drágább) Lemegyek a lagúnánál lévő hajóhoz (ahol ugyan mozog egy kicsit a levegő, de annyi "sandfly", amini csípő moszkítóféle) van, hogy nem lehet megmaradni...), amihez a konyhából ki van vezetve egy hosszabbító a sűrített levegőhöz. Sehol senki, kisebb bűvészmitatvánnyal a mólótól visszahúzom a hosszabítót, át a magas konyhablakon, kihúzom és haladok a szobám felé...És mi van, Hát jéghideg levegő tódul a régi legkondiból a meszebbi konektorból nyert árammal. Ez csodás! Na, mondom, ha ezt sikerülne megoldani maradnék a teljes haladó vizsgára. De nem merem csak így kölcsönvenni a hosszabítót...Visszateszem, az egyik izraeli furán néz mit bűvészkedek a kb 10m-es ipari hosszabítóval. Aztán elmegyek a kis boltokba. Ott szörnyű spanyolommal elmagyarázom, hogy olyan "kötelet" szeretnék, amivel áramot jutattok meszebbre. Kisebb zavar után elémtesznek egy helyes kis hosszabítót. Na, ez az,gondolom 3USD-t megér a hideg. Csurom vizesen a déli hőségben visszmegyek, és kjön a sokk. Elfeledkeztem róla, hogy légkondihoz hármas (amcsi rendszer) ipari dugó kell, és a hajós hosszabító ilyen volt...Szóval kidobott pénz volt a 3USd, pedig icsida jó terv volt. Legalább az egyik ventilátort jobb pozícióba állíthatom...Igy el is határozom, hogy én már csak egy napot bírok itt már ki, mert napi 4 merülés drága, egyébkent meg tényleg nincs miot tenni. Szóval aznap megtanulom az éjszakai és navigációs merülésre is az anyagot, és másnap vígan lubickolok -30m-en egy tojás sárgájával labdázva. Fantasztikus az élővilág, szívesen búvárkodnék meég itt, de majd talán máskor. 3 vizsga hivatalosan megvan a haladó kártyához, remélem öszejön még kettő Cancunban. Vissza La ceibába, megint az ezelőtti hotelbe, meglepetésemre teljesen tele, van, és így már annyira nem kellemes. Majdnem összeérnek az ágyak a szobában, 8an vagyunk, ebből csak kettő lány és fullasztó a hőség. Az egyik fürdőt nem lehet kinyitni, így a két szobára van egy, azaz kb 16 emberre. Imádom az ilyet! Már idefelé is ez volt, de egyedül voltam a szobában, a másik fürdő is üzemelt (ott voltak még ketten) és magamra állítottam ventillátort. Így meg sokan messziről ostztoztunk a néha ránkirányuló enyhe szellőben... Reggel azán szedtem a cókmókom és pár buszváltással (amiből egyszer át kelett nyomulnom a helyi tömegközlekedéssel San Pedron, klassz volt, gondolhatjátok!-bár itt is én drágáltam a taxit...) Copánig meg sem álltam.

Kalanodk es kalandok!

Na, hol is maradtam el… Szoval a vulkanok utan elbumliztam es atleptem vcces modon a Nicaragua-Honduras hatart. Mint annyi hatarnal, ennel is egy koszos tropusi folyo folydogalt. A busz nem eppen kozel allt mega az atkelotol, igy meg eszbe sem kaphattam, mar egy triciklitaxin volt a hatizsakom es mivel a dogleszto hosegben semmi kesztetest nem ereztem 80 Ft sporolasa vegett gyalog induni, igy hagytam, hadd vigyen a bicikli zsakostol. Hat, ezen is, mint mindig az ilyeneken, nagyon rosszul ereztem magam, foleg az emelkedon, sot kb. 80Ft-ert…Aztan megerkeztunk. Meglepetesemre mondja az ember, hogy o megvar es utana elvisz oda, ahonnan a busz majd indul a hatartol. Az ar meg erre is ugyanaz. Kb 10 perc a pairok intezese. A ket orszag latszik nincs rosszban, a hataron kozos epuletben dolgopnak. Sajnos se kilepo, se belepo pecstet nem kaptam, de csak kesobb vettem eszre, mert nem akartam, hogy a *taxis* varjon ,a mig gyonyorkodok a pecsetekben... Igy kesobb kiderult nemis lett volna mibe. Remlem kilepesnel nem lesz ebbol gond. Szoval kilepesi dij 2USD, ez az amit soha nem fogok megerteni, belepesi 3Usd, de nagy meglepetesemre a señora a kezembe nyom egy nagy honduras terkepet cserebe. Ez aztan a szerviz! Ennek ugyan, mint kesobb kiderul, semmi hasznat nem venni , a legnagyobb nevezetesseget, Copant is alig talaom rajta, egyeb telepuleseknek meg se hire se hamva. Ennek ellenere a gesztus figyelemre melto!  Szoval ezutan megint megtapasztaltam, hogy a buszosok es a taxisok a csillagot is lehazudnak az egrol csak hogy oket valszd. A buszosok rendszerint az mondjak, hogy az elorelathato idoben veletlenul soncs busz az altalad kivalaszott desztinaciora, megha ez a legbejaraottabb ut, akkor sem. A buszosok pedig szmrebbenes nelkul hazudnak az indulasi ido es az uthossz idben mert tavolsagara vonatkozolag. Ez kicsit neheziti errefele a kiigazodast (ugye pl. mentrend az feher hollo) es a dontest es okoz nemely kellemetlen perceket, de neha igazan vicces, amikor szinte hallja az ember pl a buszosok kiabalasat, hogy szalljanak mar fel az emberek adott buszra, es a taxis meg mindig azt allitja, hogy a kovetkezo busz csak pl. 4 ora mulva megy...Na, lenyeg alenyeg, hogy megerkeztem a fozarosba Tegucigapla-ba. Ennek ugyan semmi jo hire nincs, igy nem is terveztem az itt ejszakazast. De hiaba indultam koran meg Nicaraguabol, es hiaba jottem keves km-t, bizony idoben merve mar nagyon reg ota uton voltam, olyannyira, hogy majdnem 4 ora volt erkezeskor. Hat, eleg nagy dugokba keveredtunk vasarnap ellenre, de valahogy nyomor aradt mindenbol. Lehet pont a nyomornegyedes utvonalon jottunk, volt gey koszos nagy folyo, korulotte kisebb hegyek, es latszott ahogy a taskolt nyomorhazak kusznak felfele a hegyen. Valahogy nagyon rossz erzes fogott el, es csak az volt bennem, hogy meg ma tovabbmenni. Egyedul az agasztott, hogy San Pedro, a masik nagyvaros, ami az utamba volt, mintegy lehetseges megallo, nem sokkal jobb hiru, es kb 5 ora innen, hacsak (hiszen ne felejtsuk holvagyunk) nem sokkal tobb. (ennel pontosabb infot itt Hondurasban helyi buszokon lehetetlen szerezni). Szoval megneztem minden letezo terkepem, es ugy dontottem, hogy megallok az utba eso, szamitasaim szerint 3’4 ora mulva oda is erunk La Guama helyisegben. Ez kozel van a 40m-es Pulhapanzak vizeseshez, amit egyebkent is meg akrtam nezni. A lonely planet sem nagyon sietett segitsegemre, igy tul kepp fogalmam nem volt errol ahelyrol, hogy mekkora, mi is van ott. Azt tudtam, hogy a keresztezodestol kb 2km-re (vagy tobb) biztos van egy szallas. Ugy gondoltam barmily kicsi is legyen ez a hely, valami koszos kis szallas tuti van, ha minden kotel szakad, de ha nincs is, egy taxi biztos akad, aki elvisz erre ahelyre, hiszen este 8 korul mar ott is vagyok. Ezzekkel a gondolatokkal es egy huirtelen buszvaltassal, mar haladtam is a cel fele. Aztan mikor mar kelloen besotetedett, fel nyolckor, egszercsak a soforsegito kozli, hogy megerkeztem es mar hajitja is kifele a hatizsakom. Dobbenet...ez egy kicsi faluszeruseg,alig van feny is. A busz tovabbhalad. En allok a dobbenettol mozdulatlan, hogy hogy is legeyen tovabb. Megjelenik egy reszeg, fogatlan de fiatal pasi, kerdi mit csinalok itt. Mondom a szallas nevet, hogy oda szeretnek eljutni. Teljesen felporogve beszel, egy kikkot nem ertek abbol amit mond, de semmi jo erzesem nincs rola. Mindenesetre, azt kiveszsem a hadovabol, hogy ez messze van, sotet van es veszelyes oda menni. Aztan szep lassan 6-8 biciklis is korbe vesz. Mindegyik allitja, hogy veszelyes ide lemenni, es se busz se taxi se szallas nincs itt. Na,mondom, akkor ez jo valsztas lett. Szoval itt allunk, nekem mar rohognom kell, egyszeruen meg mindig nem szoktam meg ugy tunik, hogy a latinoknak a melan acsorgas olyan termeszetes, mint nekunk a rohanas. Szoval vegre kibokik, hogy van valami kocsi, ami nemsokara itt lejon a dombrol es lehet az elvinne. A mikorra azt mondjak kb 20 perc mulva. Mondom nekik, vannak fenyek szembe, en oda megyek, ott meg kerdezgetek. Ramneznek furan es kerdik, ho0gy nem felek-e odamenni. Haaat, eddig nem feltem, de ha igy mondjak. Mondjuk nem mintha itt veluk olyan jol ereznem magam. Aztan vegre legordul az outo. Felszallok a platora, felszall a fogatlan is. Kerdem ugyan o miert jon, de csak hadoval valamit. Nem tetszik ez nekem. Kerdem a sofort mennyiert vinne el, kozli 150 Lempira, ami ugyan kb 8.5Usd, de itt ez rablas. Hirtelen merges leszek, mar ugrok is le a paltorol, kozolven, hogy ez vicc, ugye. Mondja, nem, erre en elsetlaok egy kicsit odebb. Itt mar magamon kell rohognom, mert ugyan ugy tunik tenyleg bajban vagyok, de itt soherkedek. De fogatlan sem tetszett az egeszben. Szoval vegre meglatok egy not 3 gyerekkel. Odamegyek, mondom mi a bajom. Ugyu nez ram, mintha a Marsrol dobtak volna ide. Kerdezi hogy kerultem ide, es egyedul??? Szoval o is azt allitja, hogy nagyon veszelyes lenne a szallasra elmenni, es itt nincs semmi. Megkerdezunk egy ujabb pasit kocsival, de ugyanezt az arat mondja, es en tovabbra is dragalom. Foleg, hogy nem tudom, a szallas nyitva van’e egyatalan. Szoval a no segitokesz, ,mondja lakik itt señor Pablo, aki szokott amcsi medikusokkat idehozni, megmutatja hol lakik, hatha o tud valamit nekem segiteni. Igy elbattyogunk Señor Pablo hazahoz, mar nagyon huz a hatizsak. Ez egy fiatal ember, frissen mutott vallal, bekotve. A terszaon ul a nagy csalad, anyuka, testver, tesver csaladja. Leutletnek, Pablo hibatlanul beszel angolul, es elkezdenek tarsalogni. Ok is furan meregtnek, hogy este ide keveredik egy no egyedul . Ok is egyetertenek, hogy veszleyes odamenni, es allitjak, hogy szerintuk a szallas nincs nyitva. Latom torik a fejuket, de nem mondanak semmit. No, eleg csveges es szemezes a teraszon himtazo fuggoaggyal utan megkerdezem, hogy mit szolna, ha fizetnek neki, es aludnek a teraszon a fuggoagyba. Nevet, mindja, megennenek a szunyogok. Leforditja az anyukanak, o is hitetlenkedve nez, hogy hogy juthat ez egyatalan eszembe. Na, mondom, akkor itt zarult a kor. Pablo es testvere telefonalgatbak, es hallom, hogy a rendorseget es valami korhazat emlegetnek. Na, mondom mi lesz ebbol... Kiderul, hogy a rendorseget, ami nem messze van ahaztol (ralatni), Pablo epitette, es van egy lerobbant korhaz, amit fel fog ujitani es oda akar majd hozni amcsi medikusokat. Szoval mondja alhatnek a rendorsegen...Kiderul agy is van es zuhany is, de azert remelem nem kell reszleteznem mennyi affinitast erzek ehhez, de valhol aludni kellene....aztan valahogy lebeszelik magukat szerencsere rrol par telefon kisereteben. Aztan elorukkol azzal, hogy alhatnek a korhazban, sot neki van egy masik haza, de afrissen mutott karjaval itt van az anyjanal es vezetni sem tudo, kulonben oda vinne. Szoval a korhaz. Latom hezital, aztan mondja, hogy ez egy regi kiszuperalt korhaz es majd fel lesz ujitva, de most nagyon rossz allapotban van. ...de elvileg alhatnek ott, van agy, zuhany sot melegviz is! (na azzal mar tobbmint gey hete nem futottam ossze). De fent van a dombon..Nekem tetszik az otlet. Mondom szivesen fizetek erte, azt mondja dehogy is, de ne varjak semmi fancyre. Aztan hamarosan elokerul egy unokatestver kocsival, mar dobjak is fel a hatizsakom, en elore ulhetek, es megyunki fel a hegyre a korhazba. Itt kinyitjak nekem az ajott, egy regi korhaz, 3 agy van benne, van egy kis fogorvosi szek is egy helyidegben, es hat ez elnne. Mondjak reggel csak huzzam be az ajott, es menjek kedvemre. Aztan kapok 3 csavarhuzot, hogya zert belulrol a biztonsag kedveert reteszeljem ki az ajtot. Es otthogaynak. Hat, mit mondjak, azert az Arpadtol nem sokkal maradt el....Szoval rogton vad mosasba kezdek, mivwl nincs egyatalan semmi toszta ruham, majd forro! Vizben zuhanyzok, bar ne reszletezzem, hogy hol, de nem sokkal marad el az aleotti napi szallastol... Es szepen befekszem az egyik agyba, naykig betakarozok, mert rettento csuf bogarak masznak mindenhol, bar erre az agyra tenykedesem alatt egy sem tette a labat. Hajnalñban arra ebredek, hogy csupa viz vagyok atakaro alatt a bogaraktol valo felelemben. De ezen kivul jol lasozm...Es reggel szepen bezarom az ajtot, kimegyek a kerten at, gyonyorkodom a nagy dzsungellel korbevett to latvanyaban (Lago De Yojoa), es eljutotk a vizeseshez, ami csodas!!! ui. Utolag feltettem nehany kepet Costa Ricatol, bar sokat nem sikerult... pussz

Meg mindig van uj a nap alatt

Hat,azt hiszem mondhatom, hogy par mukodo es kialudt (?Kis Herceg utan szabadon...) vulkant megtekintettem ez utam soran, s lam, megis olyat lattam ezen alkalommal,ami teljesen magaval ragadott. Granada es a vihar elvonulta utan szedtem a satorfam es elmentem Masayaba. Onnan mar csak egy rovid busz es gyalogut valszott el egy egykori orias kraterben kialakult tobb krater megtekintesetol. Az egyik ma is mukodik, a masik ketto mar nem, bar az egyikre az or azt mondta, hogy nem tudjak biztosan. No, mindenesetre, azt szep fu fedte, csak egy szep kis to hianyzott csak belole. Szoval feljutottam ennek ahatalmas fustot okado vulkan kraterenek a karimajahoz. Hat en ezt elkepzelni sem tudtam! Egy meredek mely kor alaku ureg, es csak ugy omlik belole a szulfurgaz. Ennelfogva rogton fulladozni is kezdtem (mar menet kozben felfele kezdodott), mondta az or fent, hogy most nagyon sok a fust es rogotn adott is egy gazalarcot (o is abban volt). Nosza, igy felszerelkezve, de meg ezzel is konnyezve es kohecselve, nyomultam fel a lepcson, hogy meg magasabbrol belelassak foldunk gyomraba. Eszmeletlen latvany! A termeszet ereje...Szoval elnezeggettem ezt a dolgot,amig birtam szusszal (szo szerint), sot senki, de senki nem zavart ebben a dologban. A lepcson lefele jott egy amcsi csalad, valtottunk par szot, es lam meg mindig nincs vege! Meg kendoben, maszkban sem! Ja, lehet nem irtam, eszak Kolombiaban kezdodott, hogy mindenki, de mindenki kolumbiainak nezett. Sot, fel voltak nemelyek haborogva, hogy miert nem beszelek rendesen helyi letemre....Aztan gondoltam majd Panamaban jol vege lesz. Az elso helyi, akivel szoba elegyedtem,azt kerdezte, hogy kolombiai vagyok-e vagy costa ricai....es ez igy ment tovabb. Hat, mondom ez mar mindennek a teteje. Aztan Bocas Del Toroban errol beszelgettem egy azsiai kanadaival...monda, jaj ez milyen jo lehet, barcsak o nezne ki barhol mashol ki helyinek, mint Kina...Szoval aztan itt a vulkanon, kerdi az amcsi apuka, hogy kolombiai vagyok-e. Hmmm....Hat, nem, nem vagyok es nem is akarok az lenni. Na, de vissza a vulkanhoz. Szoval ezutan felgyalogolta a vulkani kavicsokon (a legroszabb rajta menni) a masik vuulkan peremehez, ami mar nem mukodik, de szep latvany nyilt a melette levo kratertora, ami azert nem kerek, mert elonottote azota lava, illetve a nem mukodo kraterre. Na, ezutan jol ott voltam fent, vissza muzeumhoz kb 5 km gyalogut vart volna ram. De parkolt nagy meglepetesemre egy auto ott (az amcsik reg elmentek es senki nem volt ott). Jopar eve megajandekozta az ottani embereket es autokat egy forro kokopettel a vulkan....Na, mondom ezt megvarom, hatha levisz. (van fuvar is kb 3USD'ert). Egy nemet pasi volt egy nicaraguai lannyal, es hihetetlen kedves volt. Mar hajtottunk is le a muzeumba, Szerencsem volt, mert ok is meg akartak nezni, es felajanlott, hogy utana kivisz az utra, ami meg plussz kib 2km..Kiderult, hogy van egy ranchoja itt nemmessze, es elhozta a szomszed kislanyt kirandulni. Meleg sort ivott, azt allitotta az jo a fajos torkara.....es megkinalt valami nemet savanyu kapsztaval es kolbasszal, de nem voltam ehes. Mindenesetre kivalora vizsgazott kedvessegbol, kellemesen csalodtam a mostanaban nem tul kedves nemetekben... Na, mennem kell, mert zar anet....fel kilenckor, minden bezar itt..... Pedig meg anyi kepem vann..Na legkozelebb Pusssz

A tropusi vihar, Alma

Na, kiderult... Az szezon elso, nagyon korai tropusi vihara tombol itt Nicaraguaban. Alma a neve. Costa Ricabol indult, arvizeket hagyva maga utan. Ma erkezett a csendes oceani partrol ket lany, evakualtak a partszakaszt, ahol voltak. Szoval ez a rusnya eso oka. Delelott meg azt josoltak, hogy egyes kategoriaju hurrikan lesz belole itt a nicaraguai partokon, de most ugy tunik, hogy a szarazfold, es ezzel Honduaras fel vette az iranyt, es minthogy az ilyen viharok a szarazfoldon lassulnak, veszitenek az erejukbol, igy ez is. Szoval a hurrikanriadonak szerencsere vege a parton, es remenyeim szerint az esozesnek is lassan vege lesz. Hat ez van itt Nicaraguaban, es az eso idejen sok elcso Cuba Libre a hostelben kellemes tarsasagban. Ja, ma elmentem a bankba penzt valtani (a helyi egyseg Cordoba, szep penz). Csak 40USD/t akartam valtani, mint mindig kertek az utlevelem. A holgy nezegeti, majd hatravonul vele. Egy ido utan visszater, es szepen leul, nem szol, csak kedvesen mosolyog. Nosza mondom, gyanus elem lettem, vagy mi van. Kerdem tole, hogy netan valami gond van az utlevelemmel. Mintegy bocsanatkeroen mosolyog es mondja, hogy sajnos az orszagom nincs benne a szamitogepes rendszerukben... Mission completed...Egy nicaraguai bankban sikerult elernem, hogy regisztraljak Magyarorszagot, mint letezo allamot. :-)

Ometepe Szigeten...

Szoval folytattam utam masnap, sot mar reggel 6kor az ujabb lepukkant buszon ultem az esoben kifele Monteverdebol. Majd par buszvaltas utan megerkeztem a Costa Rica/Nicaragua hatarhoz. Nagyon forgalmas egy atkelo volt, sok kamionnal es meg tobb emberrel. Dogleszto hoseg volt, mindemerol omlott a viz, es csak bamultam luxus Tica buszrol bundas kabatban (a legkondi) leszallo turistakat. Egyebkent a Costa Ricaiak Tica/nak hivjak magukat, ettem meg ott pl. egy klassz tamalt is (az egyik kedvenc mexicoi eledelem, de a maja vilagban miindenhol elterjedt, tudjatok ok a kukrica gyermekei). A tamal rendesen, bar mar lehet valahol irtam, egy kukoricaliszt masszabol keszult dolog. Ezt a masszat tobbnyire megtoltik valamivel (csirke, disznohus, slasa, de lehet edes is), es betekerik vagy bananlevelbe vagy kukoricacsuhaba, majd megfozik. A bananleveleset en szemly szerint jobban szeretem (a kukoricas altalaban szarazabb). Szoval ettem Costa Ricaban tamalt, erre mi van a kikoricamasszaval keverve? Rizs, sargarepa, es mas zoldsegek. Na ez aztan fura, de finom volt, mondta keszito holgy, hogy ez tamal tica... Szoval a hataron megismerkedtem ezzel a szerintem eleg helyes fiuval, Mattel, aki egy surfdeszkat vonszolt erre/arra (itt sok a surfos paradicsom, foleg a Csendes oceani parton). Nem csak szep volt, de hihetetlen kedves is. (De eloszor pl. azt mondta, hogy a hajam teljesen olyan, mint az anyukajae, az ove is mindig begondorodik a paratol, es allandoan azt akarja kisimatni, itt mar ereztem, hogy az eselyeim hatalmasak..:-), aztan kiderult, hogy Guatamalavarosban talakozik a baratnojevel, aki majd oda repul:-(, de igy is tunderi volt) Szoval egyutt probaltunk atjutni a hataron, majd egyutt kaptunk sokkot , hogy 7USD a belepesi dij Nicaraguaba. Aztan megbeszeltunk, hogy egyutt probalunk egy darabig menni, igy en aznap kulonbozo helyeken tuntem fel egy surfdeszkaval acsorogvan (neha o ment megkerdezni valamit, neha en, stb...). Bar Matt felajanlotta, hogy a to utan menjek vele le a Csendes oceani part Szoval Matt is ugy dontott eljon az Ometepe szigetre, igy hamarosan mar a hajon ultunk a sziget fele. Az Ometepe sziget. Ket szep klasszikus haromszog formaju vulkan formalta a szigetet, szepen kiemelkedtek ebbol a nagy tobol. A Nicragua to, ami Kozep-amerika legnagyobb tava, de ugy tudom vilagviszonylatban is elokelo helyet foglal el nagysagban az edesvizu tavak listajan. Talan nem is kell mondanom, hogy a szigeten magan, a kis telepulesek mellett vaskos dzsungel van, elohelyet kinalva bogomajmoknak es papagajoknak a tobbi lako mellett. Szoval reggel hatkor indultam Monteverdebol, es folyamatosan buszt valtottam, a hataron acsorogtam, majd a hajoval kikotottem kb. du 5-kor a szigeten. Hulla ehesen, faradtan. De Matt kitalata, hogy semmikeppen ne aludjunk itt, menjunk at a sziget masik oldara meg aznap (en is mentem volna masnap), es meg veletlenul volt egy utolso razos csirkebusz. 2,5 oraba telt neki atszelni a szigetet, a szornyu foldutakon. A buszon megismerkedtunk egy francia kolyokkel (18 eves volt!), akinek tiszta legios formaja volt es ugy is viselkedett. Szoval o is arra a szallaasra tartott, ahova mi. A buszrol leszallva megint eleredt az eso, igy a sotetben, esoben masztunk felfele a folduton, ami sokkal hosszabbnak bizonyult legrosszabb elkepzelesemnel (az osszes cuccal...). Az egyetlen szep dolog ezek a szentjanosbogarnal nagyobb fenylo bogarak voltak. Hihetetlen mennyisegben ropkodnek mindemerre a szigeten este, es nem folyamatosan vilagitanak, hanem villognak. Olyanok, mint valami villogo karacsonyfaego, vagy diszkofeny. Teljsesen bevilagitjak a teruletet. Szoval ebben a villodzo karacsonyi bogarfenyben meneteltunk az esoben felfele ehesen,izzadtan, stb...A szallas egy mukodo farm, Finca Magdalena. Kave, banan, zoldseg es allatok. A dormszoba nagyon lepukkant agyakkal volt (USD2.5), igy ehhez semmi kedvem nem volt (azt hiszem faradok), inkabb kivettem a privat szobat (USD4), persze kozos furdovel. Nos, milyen is egy istalloban aludni? Hat nem a legjobb. Ezek a szobak istalobol lettek minimalisan atalakitva. Azaz, inkabb egy lebetonozott alju istallot kepzeljetek el, amibe beraknak egy agyat es egy asztalkat. De legalabb az agy kenyelmes volt es volt rajta szunyoghalo. Rengeteg lepke, bogar es ki tudja mi jart ott ejjel, mert allandoan artra ebredtem ejszaka, hogy az asztalkarol leesnek dolgok.Mint kis jegyzetfuzet, ora, szemuveg, eleg ilyeszto volt egy ido utan, foleg hogy soha nem lattam semmit, pedig rogton a zseblampamert nyultam, mar azzal aludtam egy ido utan. Szoval masnap megmasztuk a kisebb vulkant, a Mederast. En csak a karimaig jutottam, de igy is buszke vagyok...Reggel 7kor indultunk, a vulkan 1394m, azaz nem oriasi, de valahogy nagyon kergyetlen ut volt. Merdeken felfele vezet a koves ut a suru dsungelben. Bogomajmok bogtek mindenmerre, amit imadok, es csak ugy meneteltek a levelvago hangyak. Az elejen elhagytunk par banaultetvenyfelet, es kakaoultetvenyt is. Eloszor lattam kavecserjeket viragba borulva, szep feher viraguk van. Aztan kb 2 ora folyamatos menet utan elkezdett esni. Es csak esett es esett es kozben elertuk a felhozonat is, azaz kod is lett...Mar mindenem csupa viz volt, es teljesen kiborutam. Foleg attol a gondolattol, hogy itt semmi nem szarad meg...Fent egy kraterto vart volna, de amikor a karimaig jutottam (a kratertavak mintegy besullyednek a vulkanba, igy az ember eloszor felmaszik majd le a tohoz es vissza), semmit de semmit nem lehetett latni az erdotol, az esotol es a kodtol. Tiszta morcos lettem es eletemben talan eloszor azt mondtam, hogy eleg, en nem maszok le es vissza fel,egyszeruen nincs kedvem. Faztam is nagyon csurom vizesen ott fent. A fiuk(a francia es Matt)azert lementek en ott fagyoskodtam. De nem mertem egyedul visszaindulni, mert itt sokan eltuntek mar, sot 2en annyira, hogy 18 nap mulva, csak a csontjaikat talatak meg. Hiaba a dzsungel mindent gyorsan komposztal...Egyebkent nem is szabadott volna ide vezeto nelkul elinduli, de Matt nagyon megngyozo volt, es ugye en is szeretek sporolni. Egyebkent nagyon figyelmetlenek lehettek az eltuntek, de hat, ha kimerulnek, faznak, kibicsaklik a bokajuk, stb...minden lehet.Mi kotottunk ki szalagokat az uton...Szoval ok lementek, de nem nagyon lattak semmit a szakado esotol...A nagy esotol a osveny, amin jottunk egy patakot kezdett formalni, igy a bokaig ero vizben kellett arra figyelni, hogy hol nem csuszik meg az ember. Kegyetlen volt a lefele ut, es az eso egy pillnatra nem kegyelmezett. A bakancsom csak ugy cuppogott a saras viztol es a labamnal csak ugy rohantak ezek a feltenyernyi edesvizi dzsungelrakok...Legszivesebben levettem volna minden vizes goncot, de hulyen neztem volna ki a dzsungelben bugyiban... Aztan delutan fel3ra ujra lent voltunk a szallason olyan hullan, mint mar nagyon regen...Egy oramba telt a cipom kisikalni es kimosni, amiben az a szep, hogy ugye, ahogy irtam itt semmi nem szarad meg..Egesz ejjel bomboltettem a ventilatort (amitol ugyan aludni nem tudtam) a cipommel az orra elott.Aztan ugy tunt az eso kitartova kezd valni, igy a kovetkezo nap ugy dontottem kicsekkolok es meg elmegyek megnezni egy tavi furdohelyet, tenyleg szep partszakasz volt, de az ido miatt inkabb folytattam utam. Szoval reggel fizettem, de sajna tul sok idot vesztegettem, igy lestoppoltam a kis folduton egy teherautot, igy hamarosan annak a hatuljan allva kapaszkodtam kegyetlenul, majd kitett lent, hogy o nem megy tovabb-A buszt 3 perccel kestem le, a kovetkezo 3 ora mulva volt. Ultem az ut szelen egy kis boltocska mellett. A helyiek mondtak, ne aggodjak nemsokara jon egy kenyeresuto az esetleg elvisz. No, kb 20 perc mulva jott is, addig pont sikerult kiszedni mar burjanzo szemoldokom :-).. A kenyeresuto ulese csupa viz volt a becsapodo pocsolyaktol amibol en is kaptam rendesen, igy megint vizes es saros lettem, hmmm., az egyetlen ok nadrag... Aztan ott megneztem a partot, majd a hamarosan jovo csirkebusozn taltam magam utban a hajo fele. Aztan hajo, busz, es a megint szakado esoben Granadaba erkeztem. Azota is esik folyamatosan, mi tobb szakad. Azt hiszem valami tropusi vihar van az esos evszakot tetezve...Mar vege lehetne, mert igy ma sem nem tudunk semmit csinalni.Puff tervek. Tegnap este viszont mar regota e legjobb estem volt. 3 amcsi , de okos es jofej (1 bilologus, aki a palmafak novekedeset tanulmanyozta egy proffal 4 honapig Costa Ricaban, egy vegyesz, es egy eletmuvesz tarsasagaban) sraccal megittam egy jopar Cuba Libret es halal sokat rohogtem! Veluk is reggeliztem, a hostel jo, de lenne hova menni, de igy... Na, utonertem magam vegre ezzel is, de hat sajna nincs is mast tenni az esoben... Nemsokara otthon vagyok, ez eleg fura..Meg azert megprobalok majd kepeket feltenni, de itt ingyen net van a hostelben es ezen nem lehet, ezert meg soher vagyok fizetni...

Costa Rica

Sajnos elkezdodott az esos evszak. Ezzel mar Bocasban is szembesultem, de Costa Rica kezdett mindent felulmulni, amit az esos evszakrol eddig gondoltam (pedig nem egyszer voltam mar esos evszakban Mexicoban). Szoval mar reggel 7kor a korai paras hosegben a hajon voltam Bocasbol kifele, hogy elcsipjem az egyetlen San Joseig meno buszt. San Jose Costa Rica fovarosa, es ugyan nekem nem volt semmi kedvem ellatogatni ide, de kenytelen voltam itt buszt valtani, es mivel nem volt aznap csatlakozas, ott ragadtam egy ejszakara. Szoval Costa Ricaban azt vartam, hogy luxusbuszok hada fog kozlekedni, de legalabbis mindegyiken lesz legkondi, stb..Igy mar Bocasban beoltoztem, mert eddigi buszos elmenyeimbol tanultam. Hat, mit hoz a sors, hoseg a buszon, legkondinak nyoma sincs, Murphy...A hatar is erdekes volt, koszos kis dzsungel folyo valsztja el a ket orszagot itt, es egy hidon kellet atgyalogolnia fullaszto hosegben, ami leginkabb a Szigetre emlekeztetett, rogotn olyan erzesem is lett, mintha augusztusban oda tartanek. Kellemes meglepetesemre itt sem kellett fizetni hulye dijakat egyik oldalon sem. Aztan delutan 4.30kor megerkeztunk San Jose rossz kornyeken levo megallojaba. Nekem kedvem sem volt elmenni a centrumig a szakado esoben, igy a legkozelebbi olcso szallast valsztottam. Szep hegyek veszik korul a varost, de az eso miatt, meg varosnezo utra sem indultam. Kulonben is helyi penzt kellett szerenem (Cordoba), majd a sotetedo utakon elindultam, hogy megkeresem a masnapi buszt, ami elvisz Monteverdebe, ugy tudtam csak egy van nagyon koran. De honnan? No, ezt senki nem tudta, mivel van vagy 5 hely, ahonnan indulnak buszok. Nagy nehezen kiderult, hogy kb honnan, de azt mondta az emberem egy masik megalloban, hogy az a resz veszelyes, oda most ne menjek. De seni nem tudta, hogy 6kor vagy 7kor vagy mikor megy a busz, igy ugy ereztem ki kell deritenem az idot es a biztos helyet. Szoval tovabb kerdezgettem, mig egy ember biztosra monda, hogy reggel 6, de mar otkor legye ott hogy legyen helyem. aztan kiderul amegallo 3 sarokra van. Mondom veszelyes-e oda menni most. boszen bologat, majd gondolkozik es azt mondja, igen arra veszelyes , de menjek a masik iranybol ugy jo. Nosza, en ugyan annyira el akrtam menni innen, hogy nekivagtam. Sok o erzesem tenyleg nem volt a kornyekrol, es a penztarfeleseg mar zarva volt, de koderult, hogy abusz 6kor megyek, de legkesobb fel hatkor mar sorakozzak a jegyert, ha ulni akarok.Szoval hajnalban mar ott is voltam, es gringok tomkele varakozott. Ugy tunik nem hiaba csufnev Gringoland.Ennek ellenere ez a busz is eegy csotrogany volt, es sokan valoban alltak, sot annyian, hogy boven megtoltottek volna egy ujabb buszt. Bar olcsobb volt, mint a bsuzok pl. Colombiaban. Valahogy itt nem ezt vartam, meleg is volt, de szep lassan eljutottunk Monteverdebe. Ez kis hegyvidek, kb 1000-1500mes hegyekel, nagy kavetermeszto videk is, es szep koderdok veszik korul. Vannak erintetlen dzsungel reszek is, es ujratelepitettek is. De Monteverde kifejezetten szep es baratsagos. A turistahordak ellenere nem volt tele, es 5USd/ert sajat egesz kellemes kis szobara is szert tettem (amin ugyan rontott a beszivott izraeliek hangoskodasa ejjel). De az eso csak esett es esett. Szoval meg aznap delutan elindultam egy pillangorezervatunba. Feluton sem lehettem, amikor olyen kod (igazabol felho, a koderdo is angolul cloud forest, ami felhoerdo lenne magyarul direkt forditasban) erszkedett le, hogy az orromig nem lattam. Na,mondom igy nem sok lepekt fogok nezni, sot. Aztan meglattam egy lanyt, aki szinten oda tartott, igy uy donottunk felhoo ide vagy oda elmegyunk. Nem volt hiaba. Sok erdekes dolgot tanultunk kulonbozo skorpiokrol, tarantulakrol, bogarakrol es persze lepkekrol. Megnezhettem a levelvago hangyabolyt belulrol. Elkepeszto mit csinalnak ezek akis allatok! Ja, sokat lattam mar a dzsungelben. Nem biztos, hogy magyarul levelvagok, de angolul leaf cutter ants. Szoval a dzsungelben mindig teljes kis sajat utjukon vonulnak, mindegyik a hatan hurcol valami zold leveldarabot, es buzgon menetelnek vele a bolyba, a fold ala. A legosibb farmerek ok. A levelekkel egy specialis gombat novesztenek a fold allatt, a level kizarolag a gombanak kell. A gombat azert novesztik, mert nekik viszont az a taplalekuk. Elkepeszto, nem? Szoval vegre megnezhettem ezt a formatlan nagy feher gombafelet. Hat enm sok lepke ropult a csunya idoben, de felbolygattuk kisse oket, ismet gyonyorkodhettem az orias Morpho pillangokban, megtanultam, hogy sok fajtajuk van, es megnezhettem kozelrol a nagyon erdekes atlatszo szarnyu (angulul glass wing) lepkeket is amit a dzsungelben soha nem lattam (meg akkor sem amikor mindenki mas latta, de hat atlatszo a szarnyuk!:-)). Es masnap jott az igazi Monteverde kaland! Eloszor elmentem a dzsungel fuggohidas turara. Mar regota vagytam erre, ujabb erdekes modja volt szamomra dzsungel megtekintesenek, vegig a canopy (a dzsungel lombkoronaja, ahol a legtobb elet van, emiatt nem szarad ki az alja sem, pl) reszen. Be kell valljam, ez a lusta, avagy kenyelmes emberek dzsungelnezese, de azert nem volt rossz. En szerintem megerdemeltem. Sok fuggohid, bar a hires quetzal madarat most sem sikerult latnom, pedig a fanal voltunk ahol feszkel es meg hallottuk is. De ezutan elmentem a Costa Ricaban annyira altalanos canopy zipline utra. Egy femhuzalon logva (beuloben) suvit vegig az ember a magasban a dzsungel kozepen! (van Visegradon is egy picike, nem emlekszem otthon minek hivjak). 14 vonal volt, ott ahol voltam! Az utolso 700m hosszu volt! Az els 3nal bevallom kicsit feltem,aztan kezdtem elvezni. Sajnos az utolso parnal mar esett az eso, es a tiszta tej kodben szaguldottam egy kotelen magsban logva a semmibe vak egyedul...! :-))) Volt egy kotel, ami merolegesen levitt a foldre, annal nagyon paraztam. Es leugrottam a Tarzan kotelen!!! Soha tobbe! Egy magas platformrol kell egyszeruen lesetalni, majd egy szabadeses utan irtozatos modon kileng az ember, es leng, amig foldet nem er.... En iszonyuan feltem, nem Marcsiknak valo moka ez, de ugy ereztem, le kell kuzdelnem ezt az iszonyatos felemet es urani (mar Ecuadorban sem mertem a hidrol ugrani, ez is olyan...). Sokan nagyon elveztek, legalbbis a szbadeses utani reszet, de en ugyan nem. Mindenem remegett a magasban, amig fodet nem ertem, sot meg utana is, de legalbb tudom milyen, es hogy meg merem csinalni.:-) En a szbadesesnel biztosra vettem, hogy meg fogok halni, mert ahogy kinyitotta kaput es elengdett fent a ket biztosito srac, hallotam ,ahogy valami kapocs kipattan a beulon (csak egy mittudomen mi funkciot szolgalo kapocs volt, mint kesobb kiderult, de ott fent egy ilyen kattanas az ugras pillanataban...). Erdekes modon ettol a gondolattol hang nem jott ki a torkomon, majd ahogy erztem, hogy megfog a kotel, es repulok fel a masik iranyba, megint annyira megijedtem (a tuti halal helyett:-)), hogy visitottam egy kicsit, de ahogy visszafele lengett a kotel megint belemfagyott a visitas is, igy neman rettegtem a szakado esoben himbalozva a dzsungel kozepen a lombkoronaknal... Szoval nekem ez volt Costa Rica, es masnap mar tovabb is vettem az iranyt Nicaragua fele. Tudtam, hogy mindent nem lehet, es en hataroztam ugy, hogy foldon jutok el Mexicoig,Costa Ricaban csak ezt terveztem. Valaki kerdezte, hogy viszamennek-e Costa Ricaba, igen azt hiszem igen, de amolyan luxusvakaciora. Sok szep dolog van az orszagban, de inkabb a penzes amcsi turistaknak, es arra berendezkedve. Az itt utazok csak 2-3 hetet, max 1 honapot utaznak, sok penzt koltenek,mint normalisan az emberek az evi vakaciojukon. Szoval valodi hatizsakosra kisse furan neznek, hogy miert talaja a 4USD-s egytaletelt a legolcsobb helyen draganak...De aki kenyelmes dzsungel es egyeb hegymaszos, beach, stb elmeny szeretne annak idealis. Es en nem talatam annyira dragank,mint a hire. "Shuttle me" buszk is vannak minden kenyelemmel 4xes aron!

Bocas Del Toro szigetek

Na, ismet itt vagyok. szoval Bocas Del Toro szigetecskek A panamai Karib reszen szinten... Sok kisebb-nagyobb, jelenleg fokent dzsungellel fedett, reszben lakatlan szigetek. Azert irom, hogy jelenleg, mert mint annyi mas hasonlo helyen novo oserdot, ezt is veszely fenyegeti. Mar tobb helyen megindult az oserdo irtasa, es lass csodat a helyebe epulnek a luxushotelek. Panama az uj felhokarcoloepitesben talan a vilag harmadik, de ha nem is, nagyon elokelo helyen van. Es az amerikai nyugdijasok egy varosat a vilag harmaik legjobb helyenek kialtottak ki a nyugdijaselethez. Hat, mondani sem kell ennel tobb nem is kell az amaerikai oregeknek ahhoz, hogy kozelebbrol megtekintsek a helyet, es latvan az epulo luxuscondokat, mar vasaroljanak is... Foleg, hogy a fizetoeszkoz is dollar,amit ugyan vicces modon Balboanak hivnak (es lam a fem apro meg mindig Balboa, a rendszer az mint Ecuadorban...). Volt nalam meg par fem 1 USA dollar. Akartam vele fizetni a boltban, erre visszadja a ki kis kinai elado, hogy ez dollar americano, ez nem jo, nosza mondom, es a sok dollar a kasszaban, netan nem americano? Monda, furan nezve ram (ez utan?), hogy de azok ide valok es o csak paipirt fogad el...Khmmm..egyebkent hihetetlen mennyisegu kinai van Panamaban, es panamaiak egyszeruen chinonak hivjak oket barhol. (ugy ertem pl a boltban is odaszolnak, hogy hey Chino|a, no mindegy nekem ez eleg fura). Szoval Bocas Del Toro szigetek szepek, mint a kepeken is latjatok (viszamenoleg), bar a legtobb helyen a dzsungel egyszeruen a partra o, igy a szep beach-t keresni kell, de van boven. Ezekhez foleg motorcsonaktaxival lehet eljutni. Van egy obol, amiben hemzsegnek a delfinek, kulon kis show-t adnak sajat akaratukbol neha az oda latogato hajoknak. A varos mag a party hely, mindenki orult bulikba megy, az utcai arusok is fel vannak erre keszulve, es pl. szines parokakat arulnak. En is elmentem egy angol lannyal egy este, de azt hiszem nekem az emberek kicsit fiatalok, es sok csak atruccan Costa Ricabol, es az ott utazoknak kicsit mas koncepciojuk van az utazasrol de azt majd kesobb. Itt van eddig a legolcsobb a buvartanfolyam, amit valaha lattam (210USD az open Water, es adnak a 4 kotelezo melle plusz 2 merulest). Szoval sajnos 3 folyo omlik itt a Karib=tengerbe, igy alatotavolsag nem a legjobb, bar ez foleg a kristalytiszta Karibhoz szokott buvarokat viseli meg (mint en), bar igy is kalssz it merulni szerintem. A snorkling viszont fantszatikus tud lenni. Van egy kis harcias teruletvedo hal, ami orzi a kis teruletet, es ha az ember kozelebb uszik, akkor tamad (ami abbol all, hogy csunyan nez az emberre, kozeluszik, majd hatral es ujra). Akkora, mint a fel tenyerem, es nagyon vicces! :-) Aztan par nap utan szedtem a satorfam, es San Joseig meg sem alltam...